Ezt a francia filmet a napokban láttam egy alternatív moziban. Nem mondanám, hogy teltház volt, néhány lézengő richter keveredett csak be a nézőtérre a nagy hideg elől. Nem egy adventi élmény volt fahéjas-almás forró groggal és mézeskalács-illattal.

Előtte elolvastuk a megosztó kemény kritikát, és elhatároztuk, végig kell néznünk. Elmondhatom, hogy maradandó földi élményt adott, de ez az élmény nem volt pozitív, se negatív, se közömbös. Abszurd dráma abszurd, semmivel össze nem hasonlítható érzésekkel. Kiváló színészekkel és rendezővel kemény 125 perc. Van benne egy jelenet, nem írom le, aki látta tudja, melyik, amelyik beleégett a retinámba örökre. Ez a képsor meggyorsította vegetáriánussá válásom folyamatát. Piedone filmeken szocializálódott nézőknek nem ajánlott, Juliette Binoche-ban nem csalódunk.

Fanyar, de nem angol humorral fűszerezett történet arisztokratikus, beteges család fura tagjairól és a kissé debil őslakosok furcsa és szokatlan étkezési szokásairól. Nem mindenki áll erősen a talajon és nem minden detektív (sz)áll a helyzet magaslatán. Néha bizonytalan a személyi szám első karaktere is, és nincs apasági nyilatkozat.