Nagyon szeretem Hajdu Szabolcs filmjeit, a 2006-os Fehér tenyér és a tíz évvel későbbi Ernelláék Farkaséknál is a kedvenceim közé tartoznak. Mindegyik komoly témákat feszeget, nem egy vidám kategória és lehangolóak is, de tovább gondolkodásra késztetnek. Nagyon minimális költségvetéssel, szinte csak saját zsebből készíti Hajdu a filmjeit, míg milliárdok csorognak méltatlan és idétlen filmekre.
A 2020-as Békeidő folytatja a Hajdu életművet, kevés szereplővel látványvilág nélkül beszél a nagy magyar életérzésről, kelet-európai útkeresésről, a megkeseredett emberi kapcsolatokról, a társadalmi problémákról. Helyszínben és időben szándékosan beazonosítható, a tévé, rádió adási beszűrődnek a több szálon futó cselekményekbe. Politikai eseményekre utalás nem a véletlen műve, ahogy a szereplők kiválasztása sem. Sárosdi Lilla bár más szerepben, de ott van a virágboltban eléggé el nem hanyagolható idegállapotban, ahogy Schilling Árpád bevállalós taxizásában megüti a 18 pluszos korosztályt.
Nincs főszereplője a filmnek, több figura mozog a vásznon, hogy összetalálkozzanak vagy éppen jól elkerüljék egymást. Jellegzetessége szintén a Hajdu filmeknek a fiatalok, gyerekek világának fontossága, mindig odateszi azt a pici optimizmust, amivel tovább lehet lépni, élni. (Volt) felesége, gyermekei is részt vállaltak a történetben, Török-Illyés Orsolya és Hajdu Lujza is a stábtagok között, ahogy a rendező is eléggé ellenszenves szerepben gyötri családját.
Egy betegesen hazudozó problémás színi növendék (Wrochna Fanni) magyarázkodik kesze-kusza meséivel tanárának (Török-Illyés Orsolya) egy lepukkant helyszínen, így indulnak a történet-szálak, aztán a virágvásárlás ütközik a megkeseredett valósággal, a saját magából kivetkőző tanárnő (Sárosdi Lilla) és a mobilját nyomogató fiatal eladó jóvoltából.
A bájosan idejét múlt presszóban ragadt pincérfiú hozza a finom meggyes rétest a megnyugodni látszó anyukának és az unalmasnak látszó kamaszlánynak, hogy titkos szerelmi kapcsolatokra és még titkosabb képességekre derüljön fény egy másik helyszínen egy másik szereplővel. A lakásszínházban sincs jókedv és vidámság, a bunkó rendező kizsigerel mindenkit, hogy a taxiban előadja önmaga nagyszerűségét és mindenhatóságát, megmutassa elfedett testrészét is a zsenge fiatal lánynak.
Egy másik autóban kibontakozik a magyar családi dráma, ami már nem a húslevesben található petrezselyem körül forog. A vonaton utazó fiatalok beszélgetése szimbolikus, ahogy a kalitkában jobb létre szenderült kismadár és az ártatlanul pislogó bagolyé is. A házaspár kanapé beszélgetése váratlan irányt vesz, ahogy a taxis és a furcsa ruházatú emberé is.
A szülők veszekedése miatt elkóborolt kislány különös képességei vesznek új irányt a pesti körforgalomban, a magyar éjszakában. Békeidőben igazi háború zajlik mindenhol és mindenkiben, minden presszóban és virágboltban, színházban és taxiban, kanapén és vonaton. Csata a házastársak között, a gyerekekkel, a főnökkel és munkatársakkal, az eladóval, pincérrel és mindenkivel.
Kilátástalanság, boldogtalanság, keserűség minden felnőtt szereplőben, hogy békeidőben hiába keresse a békét, inkább lenyeli a békát. Csak a csoda segíthet. Hajdu-tükör, Magyarország 2020-ban, én így szeretlek.