A C'mon C'mon- Az élet megy tovább című 2021-es amerikai filmdráma Mike Mills rendezése. A fekete-fehér filmszalagon sok esemény nem történik, egy felnőtt és egy kisgyerek ismerkedésének, egymásra találásának, beszélgetéseinek vagyunk tanúi. Többszörösen bonyolult családi felállásban él a 9 éves kisfiú Jesse (Woody Norman), aki átmenetileg nagybátyjával tölt néhány hetet, talán hónapot.

Ez a pár hét örökre nyomot hagy mindkettőjükben, igazán mély barátság alakul ki a két családtag között, erről szól a film. Jesse különleges, igen gazdag fantáziával és szókinccsel rendelkező, biztosan nem átlagos kisfiú, aki nyitott az élet minden rezdülésére, de ugyanakkor érzékeny minden apróságra és hatalmas igazságérzettel rendelkezik. Anyja, Viv (Gaby Hoffmann) nehezen birkózik a szülőséggel, még nehezebben a férjével Paullal (Scoot McNairy). Paul súlyos pszichés problémákkal küzd, folyamatosan gyógyszeres kezelés alatt áll, de most már kórházi ellátásra lesz szüksége.

 Így kerül ideiglenesen a nagybácsihoz Jesse, akivel járják az amerikai nagyvárosokat, átrepülve a nyárból a havas New Yorkba, aztán Detroitba, erre-arra. Johnny bácsi (Joaquin Phoenix) ugyanis rádió-riporter, aki éppen különféle korú és helyzetű gyerekeket interjúvol a maga különlegesen őszinte stílusában. A film egyik keretét adják ezek a beszélgetések foszlányai, amik a fiatalok megindítóan őszinte mondatai az élet alapvetéseiről.

Hogyan képzeled az életed 10-20 év múlva? Min változtatnál? Milyenek az emberek? Lesz-e élet a bolygón és mi van a halál után kérdéseire a lányok-fiúk elgondolkodtató mondatai a hosszú stáblista után is további elmélkedésre fakasztanak. Jessenek megtetszik a mikrofon és felveszi a közeli utcai zajokat, zörejeket, bár nyilatkozni nem akar. Történnek félreértések és eltűnések, esti mesék és hosszú telefonálások, míg összecsiszolódik a két férfi. A koravén kisfiú a gyerekes felnőttel, lám nem is nagy így a korkülönbség.

A sztori  négy különleges ember hullámvasútja, akik hol fent szárnyalnak, hol lent kínlódnak, néha összefonódnak, máskor elválnak útjaik. Hatalmas amplitúdóval élnek, keresik önmagukat, néha megtalálják. Próbálnak felnőni a szerepükhöz, de ez nem mindig sikerül. Nagy kérdésekre keresik a válaszokat, a felnőttek megértik a gyerekeket? a világ igazságos? mit tanítanál a felnőtteknek? és társaik. Az őszinte gyermeki válaszok megdöbbentőek, elgondolkodtatóak.

A mű magán hordozza az amerikai liberális nevelés minden szegmensét, ezt a közép-európai néző nehezen éli és érti meg, de igyekszik. Phoenix szelíd nagybácsiként nagyszerűen helytáll, ahogy súlyosan pszichés betegként is tette. Amikor belép az ajtón először Jesseékhez, mosolyában van valami vérfagyasztó (korábbi emlék). De minden színész nagyszerű benne, a magyar szinkron ismét felejtős.