Csak úgy józsefattilásan...

Tiszta szívvel betörök, ha kell embert is ölök, József Attila után szabadon.

Ezek a sorok jutottak eszembe, amikor megnéztem Till Attila mozgássérült-gengszter filmjét. Adott két fiatal pénztelen srác és egy megkeseredett alvilági bedolgozó férfi kezdetben üzleti, majd baráti kapcsolata. Ja és mindannyian rokkantak, ki így, ki úgy. Sok vér, sok halott, sírós és nevetős poénokkal, cifra káromkodásokkal, nejlon zacskókkal, lendülettel (lépcsőn lefele is).

Azt gondolom, Till Attila valami olyan fába (lábba) vágta fejszéjét (kését), amibe nagyon még senki, és ezt JÓL csinálja. Valami egészséges egyensúly van a lehetrajtapoénkodni és az ezmostkomoly helyzetekben.

Igazán nagyszerűek az amatőr színészek, és lejön a vászonról az igaziak segítsége a közös munkában.

Aki megnézi a filmet, tanul néhány dolgot, például, hogy ne tuszkolj aprópénzt a mozgássérültnek, és használj mindig sprayt, mert sose lehet tudni...