A Válótársak könnyed és szórakoztató sorozat vasárnap ebéd után, amikor az agy vérellátása és gondolkodásra való képessége minimálisra csökkent a rántott hús-sült krumpli-uborka saláta szentháromsága következtében.

A sorozatrészekben vannak  poénok, de több az igen erőltetett humor. Sajnos teljesen kiszámíthatóak az események és a  fordulatokat nélkülöző helyzetek (hátizsák ajjaj otthon marad) és vannak giccses befejezések is (családi együtt gitározás). Sok minden forog ugyanazon téma körül, a rendező és a férfiak szerint ezt nem lehet megunni...

A legjobb mai magyar színészgárda első védvonulatát felsorakoztatva (Börcsök-Sherer-Stohl) vétek ilyen habkönnyű sorozatot gyártani, persze egy (plusz kettő) fecske nem csinál nyarat, és nyilván a pénz az úr.

A többiek felnőttek a szerepükhöz, azaz le, ennyit kívánt a dramaturgia, rendező stb. Bár Lengyel Tamás mosolya lehengerlő, Gubás Gabi mindig csinos, de Földes Esztert azért már unjuk, Balsai Móniból a férje tud jobbat kihozni, Kovács Patrícia szerepe fura és értelmezhetetlen, és ez így nagyon kevés.

A legnagyobb hiányossága szerintem, hogy semmi nincs benne, ami aktuális, ráismerünk, magyar, időszerű. Nincs benne fáradt, munkából hazaérő dolgozó, hétköznapi panellakás, olcsó sör, parizer, használt autó, lestrapált ember, valós problémák, drámák. Vannak bezzeg vadonatúj, szalonból legördülő autók, öltönyben reggelizők és erősen kidekorált nők, akiknél a  frizura mindig tart.

Viszont gyönyörűek a budapesti (légi) felvételek, az operatőr nevét érdemes megjegyeznünk, Vajda Péter.