Deák Kristóf első nagyjátékfilmje igazán nagyszerűre sikeredett eddig nem feldolgozott témában. Míg korábbi Oscar-díjas kisfilmjében, a Mindenkiben a gyerekeké a terep, addig itt az idős emberek a főbb szereplők, inkább áldozatok. Nem titok, ez a 2022-es történet az unokázós csalókról és a kárvallottakról szól. A hírekben, cikkekben újra és újra előkerül, de sokat nem beszélnek róla, a becsapottak is szégyellik helyzetüket, hiszékenységüket.

A film egy nyomozás története, sikerül-e felgöngyölíteni a csalássorozat szálait, amit a szolgáló és védő rendőrség is reménytelennek tart. Az első képsorokban megismerjük a kedves nagyapát Papust(Jordán Tamás), hétköznapjait és szerető unokáját Rudit (Blahó Gergely), aztán gyorsan belezuhanunk a rafinált telefonos rablásba, hogy a kisöreg hanyatt-homlok keresse-kapargassa össze megtakarításait a lakásban, eldugott pénzecskéit a dunnacihában és a kamra befőttesüvegjeiben. Miután az óra is lekerül a nagyapa csuklójáról, előkerül az unoka és leesik a tantusz, átverés történt.

Gyors intézkedések, semmit sem tevő rendőrök, semmit nem látó szomszédok és Rudi kezébe veszi sorsát. Az a Rudi, aki annyira jó, hogy az már fáj. De igazságérzete erősebb jóságánál, ügyetlensége és hiszékenysége nyolc napon túli sérülésbe keveri, mígnem az önsegítő, felettébb nem reális, de annál élményszerűbb nyugdíjas csapat (Tordai Teri, Bánsági Ildikó, Mikó István, Papp János és a többiek) segítségével és tanácsaival fegyveres síkra lép.

Rudi munkahelye is jelképesen fontoskodó üvegház, "call-center", hiszékeny telefonos ügyfelek csapdája. Munkatársa a gyönyörű és lényegesen praktikusabb Zsuzsi (Döbrösi Laura) segítségével a tettek mezejére lépnek. Anci mama (Pogány Judit) konyhájában finom a kávé és a számítógép tetejét belepi a por, a gurulós szatyor sem könnyű. A csaló (Jászberényi Gábor) becserkészése, amikor a hóhért akasztják stílusú, kissé tanmesébe hajló, erőltetetten izgalmas.

Gyerekbetegségei mellett nagyon szerethető magyar film Az unoka, bár kissé hosszúra nyújtották a maga közel 2 órájával. Az alaphelyzetéért, annak ábrázolásáért érdemes megnézni, Jordán Tamás szerethető nagypapája hatalmas alakítás, minden mesterkéltség és színpadiasság nélküli hús-vér kisöreg. Unokáját megformáló Blahó Gergely ugyanolyan nagyszerű kettejük jeleneteiben, átsüt rajtuk a megbonthatatlan családi kötelék. Szomorú látni nyugdíjas színészóriásainkat nyúlfarknyi epizódszerepekben, de ezért a morzsáért is hálásak vagyunk.

Az üldözés, a fejjel megyek a falnak, az időhúzás, a bevett nyomozós-dinamika sablonos, az önsegítő csoport mesterkélt, a telefonos üzlet gyenge próbálkozás, de a kórházi helyszínek igazán klórszagúak. Moziélményen remélem túlmutat küldetése, életszaga és társadalomkritikája. Van még erő a magyar filmekben, jó belefeledkezni.