A fővárosi Átrium színházban láttam a Frida című előadást, Gryllus Dorka címszereplővel. Persze a darab is igazán különleges élmény volt, sajátos szemmel nézve Frida Kahlo festőnő különös életét, hiszen a meg nem született kisfia szemszögéből alakultak az események.

De engem igazán Frida igazi élete nyűgözött le, az a 47 év, amit a Föld nevű bolygón töltött a XX. század elején. Gondolatai, képei, hatása és életfelfogása tette igazán különössé és különlegessé a cseppet sem könnyű és kényelmes életét. Gyermekkori betegsége, fiatalkori szörnyű balesete, szenvedélyes és szabados élete, zűrös szerelme(i), tragikus anyasága ellenére egy csupa élet, vidámság, korát meghaladó friss és újszerű gondolkodású NŐ volt. Nagymamáim korában élt, talán egyikkel pont egyidős volt, de nehéz egy síkba terelni őket, nemcsak térben és időben, hanem az élet egészen más dimenzióiban is.

Hajviselete, ruházata, viselkedése, gondolatai és képei mindig olyanok, amilyennek ő akarta. Mindig önmagát hozta, fittyet hányva környezetére, messze meghaladva kortársait. Állandó fájdalmakkal élt, nehéz fűzőket viselt, testét megnyomorította sorsa, de a lelke szabadon szárnyalt. Senki és semmi nem tudta megtörni, pedig próbálták sokan és sokféleképpen.

De jó lenne csak így gondolkodni! Azért próbálkozom...