A Szia, Életem! című magyar film a napokban került a mozikba, Vékes Csaba és Rohonyi Gábor munkája. Egy kisfiú története újdonsült apukájával, de nem mesefilm, kimondottan felnőtt tartalommal és sok-sok maradandó 16 pluszos poénnal. Népszerű, ismert és a csapból is folyó színészek a főbb szerepekben, Thuróczy Szabolcs, Mucsi, Scherer, Básti Juli, Kovács Patrícia. Ennek ellenére annyira vagány forgatókönyvvel és humorral dolgozik, hogy feledhetőek az unalomig ismert alakítások.

Ne feledkezzünk meg a legnagyobb alakításról, a főszereplőről, aki elviszi a sztorit, a 6 éves Samut játszó Pásztor-Várady Mór, művésznevén Momó. Ő az, aki a legtermészetesebb módon hozza a hisztis, kíváncsi óvodást, aki próbálja kihozni a helyzetéből a legtöbbet. A történet szerint spoiler nélkül Samu egy piros bőröndben érkezik eddig soha nem látott édesapjához, akivel viharos kapcsolata kerekedik, majd apránként és esti mesénként fokozatosan kitisztul az idő közöttük.

Annak ellenére, hogy teljesen kiszámítható a kedves történet, végig izgalmas és vad poénokkal tűzdelt, mert előkerül Keserű Barna (apa) alkalmi barátnője furcsa öltözékben (Kovács Patrícia), még annál is alkalmibb partnere egy taxis utazás után (Pálmai Anna). Csenget a "kedves" szomszéd néni (Básti Juli), és felkeresik a fura jóbarátot (Vékes Csaba), akinél nagyméretű hidegvérű kedvenc szuszog, azaz sziszeg a takaró alatt.

Történnek apró balesetek a kisfiúval, a rendelőben már ismerősként üdvözlik őket  (Elek Ferenc) és a pizza sem mindig megfelelő egy hatéves kis-óvodás szája ízének. Fontos információkat tudhat meg a néző a dínók gitározási tudományáról és kihalásukról, valamint a wc-ben leselkedő veszélyes alakokról.

A háttérben kibontakozik Keserű Barna alkotói fantáziája, amely hosszú ideig szunnyadni látszott korábbi egyetlen sikerkönyve, a "Könnyező varjak" után. Az író lassan felveszi a fonalat a gyereknevelésben is, bár a mosás-takarítás már nem fér bele, de az esti lefekvésben, kakaózásban és esti mesében jól teljesít.

Rájön, hogy a korábbi kimondottan fárasztó és bosszantóan érthetetlen gyermeki fantázia milyen kincseket rejt, mennyire izgalmas. A korábban kibírhatatlan és ismeretlen kisember mennyire szerethető és érdekes, ahogyan rácsodálkozik a világra és a párduc-jelmezes nénire.

Nagyon érezhetően működik a kémia apa és fia között, Momó alakítása zseniális, a poénok nagyon eltaláltak. Mélyen nem akar és nem tud belemenni érzelmekbe és dolgokba, mindig felszínes megoldásokat keres és talál, amik általában viccesek vagy fájdalmasak. A trehány és önző apafigura minden hibája ellenére pozitív karakter, aki eleinte számításból majd már valódi érzelmekből dolgozik következő irományán.

Ezen a nyáron a Zanox után itt egy újabb jó alkotás a magyar filmgyártásban, nincs uborkaszezon, csak osztriga a hűtőben. De mi az az osztriga?