A Richard király (King Richard) című amerikai életrajzi dráma nem egy kosztümös, várkastélyos, királylányos történet, hanem talányos módon két teniszcsillagról szól, pontosabban apjukról, Richardról. Serena és Venus Williams néhány évét mutatja be, kamaszéveiktől egészen az első nagy sikerekig, háttérben apjuk nagy tervével. A produkción pontosan érezhető, hogy Oscar díjra készült, annak minden paraméterével, főszereplő választásával, a nagy mondandóval és kellemes hangvételével. A Reinaldo Marcus Green rendezte film 138 perce indokolatlanul hosszúra nyúlt, mint egy wimbledoni teniszmeccs.

A történet szerint a Williams család sok gyerekkel egy kicsi házban éldegél Comptonban Amerikában az 1990-es esztendőkben, szűkösen és takarékosan. Richard az apa ( Will Smith) éjszaka dolgozik, nappal a lányait eddzi, az anya Oracene (Aunjanue Ellis) nővér egy kórházban. Már a gyerekek megérkezése előtt megszületett a nagy terv, teniszbajnokokat nevelnek a lányokból, mindent ennek rendelnek alá. Miért és miért pont ez, nem derül ki a filmből. Az öt lányból kettő bizonyul tehetségesnek, Richard király rájuk fókuszál.

Az apa megtervezi és felügyeli a lányok minden percét, számonkéri rajtuk magas elvárásait, mindent a nagy Tervnek rendel alá, amit egy idő után eléggé idegesítő nézni, ahogy a lányok kórusban válaszolnak, igen apa, persze apa. Betanított mondatok és rigmusok, állandó készültség egyik mélypontja, amikor a család közösen nézi többedszer a Hamupipőkét, mert a lányok nem a megfelelő tanulságot szűrték ki a lencseválogatásból.

Jönnek az edzők és az eredmények, egy kicsit felpörög a film, végre a tenisz van középpontban William papa helyett. Bár nehéz izgalmassá és fordulatossá tenni egy életrajzi filmet, ahol mindenki ismeri a történet végét, a wimbledoni sikereket, a tenisz csillagait, ez nem is sikerül. Igazából nem tudja közelebbről megfogni a szereplők karaktereit, Venusról kicsit többet tudunk, de Serena és a család háttérbe kerül. Szerva ott, unalom itt.

Biztosan inspiráló a történet, fontos a borítékolt Oscar, mert van akinek tetszik a történet és a szereplők alakítása is. Általában kétszer nézem meg a filmet, mielőtt írok róla, de a második megnézés nagyon erőltetetten ment. A színészi alakításokban én semmi különöset nem láttam, átlagosan jó, amerikai stílus, kimondottan hatásvadász elemekre épített, életszerűtlen egyoldalú bemutatása a Nagy Amerikai Álomnak. (Ez sokkal jobb cím lehetett volna.) A motiváció kezdetektől fogva a pénz, nagy ház medencével, vízi csúszdával. Mondjuk ez bejött.

Nem derül ki a filmből szándékosan az apa hűtlensége, házasságon kívül született gyerekei, kapcsolata feleségével, a lányok érzései, önállóságra törekvései, saját elképzeléseik az életükről. Itt egyetlen irány van, az apa iránya, több kérdés nincs. Hogy éli meg Serena a mellőzést a kezdeti időszakban Venus árnyékában, ezekre a kérdésekre nincs válasz a filmben. Indokolatlanul felülértékelt, hatásvadász, alaposan előkészített időzített amerikai film.

Előny Richard királynál, hiba a nézőnél, mérkőzéslabda a rendezőnél, átemelés a 138 percen, várakozás az alapvonalon a jó filmre.