Az Emberek a napon című norvég történet vígjáték kategória, de messze túlmutat azon, igazi társadalmi dráma a maga csekély 78 percével. Per-Olav Sorensen rendezte filmben összesen 6 szereplő van, két házaspár, egy szöszke kisfiú és egy fura öregasszony. A helyszín is meglehetősen szűkre szabott, két faház közötti térre, meg egy kis tengerparti fövenyre korlátozódnak az események, semmi monumentális, talán csak egy kis világvége.

Szent Iván éjszakájára, meg 4 hét vakációra érkezik a norvég tengerpartra két házaspár, egy középkorú és egy fiatalabb. Az erős testszőrzetű Svein (Ingar Helge Gimle) a kaja-pia-nők szentháromságában képzeli az elkövetkező napokat, míg felesége Siv (Kjersti Holnen) a megkeseredett és eléggé idegesítő anyuka  6-8 éves nem beszélő kisfiát üldözi és keresi egész nap. Simon (Oscar Lunde) eközben úszógumijával a derekán nonstop lapátolja kisvödrébe a tengervizet és nem véletlenül nem vesz részt a családi társalgásban.

Stig (Jon Oigarden) bölcsészként és professzorként küzd a bolygó megmentéséért, a klímaváltozásért, a legyek elszaporodása és felesége körömrágása ellen. Ingrid (Ane Dahl Torp) északi szépségénél csak határozatlansága nagyobb, sodródik és vergődik ide-oda. Mind a négyük elsőre békés és kedves üdülőtársak, aztán egy hirtelen felindulásból elkövetett baráti vacsora során közelebbről is megismerkednek majd egyre rosszabbra fordulnak a dolgok.

 Első csapásként megérkezik a szomszédos faházhoz egy különleges, idős hölgy sok nehéz kofferral és súlyos múlttal, aki kulcs híján a teraszon kénytelen részt venni a szomszédok társaséletében. Utána leszakad az ég, de víz helyett véreső esik. Vita támad a társaságban a látott hullócsillagok mibenlétéről, majd gyanúsan csendessé válik a vidék. Ekkor a kis Simon megint eltűnik, a néni bealszik, ebbe a talaj is beremeg.

Jönnek a sáskák, a tűz és a viharban megnyílik a föld.  Mindenki keresi a magyarázatot, önmagát és a megoldást is, de nem sok sikerrel. Néhányan megmenekülnek, többen nem, de nem akarom elspoilerezni a világ végét, film véget.

Északi élethelyzetekben, csodás norvég vidéken remek párbeszédekkel és fekete humorral fűszerezett sztori, az a film, aminél nem borítékolható a történet vége, pontosabban fogalmad sincs, mi lesz a következő percekben. Meghökkentő fordulatok, biblikus események viharában döglenek a halak, gyilkosan süt a nap, fogy a whiskey és a sör, de az élet nem áll meg. Vagy mégis?