Ismét kaptunk egy tartalmas és elgondolkodtató színdarabot a Belvárosi Színháztól, melynek különlegessége és nagyszerűsége Znamenák István rendezése. Nem egyszer, nem kétszer olvastam Ken Kesey regényét, de nem láttam sem a Milos Forman filmet, sem a Bujtor-féle színdarabot, amiket a műből készítettek. Így elképzelésem se volt, hogy lehet ezt megcsinálni színpadon. Meg lehet.

Ez a színházi adaptáció igazán lendületesen és dinamikusan dolgozza fel egy zárt elmeosztály különös életét, szigorú szabályrendszerrel, a gonosz főnénivel, a terápiás célzattal embertelen bánásmóddal, az előre borítékolható tragikus végkifejlettel.

Ugyanis váratlanul betoppan egy vagány, életvidám antiszociális fiatalember a megalázott pszichopaták közé, ahol a mindenség ura a  teljhatalmú főnővér. Az osztály élete fokozatosan átalakul, de ki fog győzni?

Péterfy Bori nagyszerűen hozza a fő-karaktert,bár szigorúan rendezett frizurájába most nem akar senki behajolni, Szabó Kimmel Tamás McMurphyje végig összefogja a darabot, így a sertepertélő nagyfőnöknek közel sem jut akkora szerep, mint a könyvben. A betegek színes személyisége, életük átalakulása a darab legjobb része.

Sokkoló kezelések az osztályon, sokkhatás a nézőtéren. Rácsok és zárt ajtók, szabad gondolatok és nyitott ablakok...Van mindenkinek választása?

.