sorozat # film # könyv # színház

Foci szőkén, feketén, barnán és vörösen a zöldben - Brazilok magyar film

2017. április 17. 20:32 - gulyásmelinda

Az egyik szemem sír, a másik nevet, valahogy így szokták volt mondani, ha kavarognak az emberben a gondolatok, mint a bőrgolyó a focipályán, ha a játékosok kissé felkészületlenek, mint a film kezdetén. Örülök a témaválasztásnak és sírok a megvalósításért. Nos, baromi jó és erős kezdés után kapunk egy langyos limonádét. A film nem akar pálcát törni senki felett,nem akar igazságot osztani, sőt nem akar időszerű se lenni, csak egy film akar lenni a cigányokról, magyarokról.

Messze van a Macskajajtól, bár témájában hasonló, messze van az Indul a bakterháztól, bár a mesélő kis srác a film egyik erénye, messze van a Konyectól is rendezésileg, itt azért több a mesés elem. És itt ez a lényeg, a néző kap egy kis könnyed esti mesét, amely nem kényszeríti a tovább gondolkodásra, és nem lesznek rossz álmaink se tőle. Nem akar nagyot meríteni, és nem is merít. Bár, van a filmben 2X3 percnyi kemény mondanivaló, de ez elvész a másfél órában.

Viszont reálisan mutatja a helyzetet, autentikus háttérrel, falu, polgármester, fémgyűjtők, kiskocsma, tömegverekedés. Minden a pénz, a foci és a nők körül forog, mint mindig. De vajon ki győz?

Egymásnak feszül a parádés frizurájú polgármester (Fekete Ernő) mellett a főgonosz alpolgármester (Schmied Zoltán) és a roma, vagány, forrófejű  csapatkapitány (Nagy Dániel Viktor).

A nő, aki körül kavarognak a problémák és a hormonok, Rozi (Farkas Franciska), akit már nagyon megkedveltem az Aranyéletben, nekem itt is nagyon tetszett. Karakteres szerep, amely nagyon jól állt neki, nyilván közelebbi, mint a Disney Hófehérkéje.

Sajnálom, hogy igen kicsi szerep jutott Kaszás Gergőnek, sokkal többet érdemelt volna, de így vagyok Anger Zsolt buszsofőrjével is, Gryllus Dorka nézésével, és Szilágyi István (Lópici) karbantartásával is. Üde színfolt Gáspár Laci, aki önmagát hozza, bár tőlem nagyon távol áll a muzsikája, szerencsére a filmben nem fakad dalra, de itt hiteles, kapunk tőle egy kis Üvegtigris érzést (Kokó).

Szóval feszülnek az ellentétek és feszülnek a nevetőizmok is. De nem mindegy, melyik mikor, a film elején vagy a végén...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://agas-bogas.blog.hu/api/trackback/id/tr8212432953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása