Eleve lelkesedés nélkül ültem neki a filmnek, már megint egy újabb sci-fi, űrszerelem, sablonos űrmenetrenddel, robotokkal, automata irányítókkal stb. Talán tavaly vagy előtte az év filmjének kikiáltott Gravitáció nekem rém unalmas volt, de nevezhetnénk ezt a filmet egy űr-Titanicnak is, azt meg akkor sem bírnám már megnézni, ha fizetnének érte.

Ennek ellenére, leszámítva a sok-sok lehúzó filmkritikát, és a számomra teljesen érthetetlen Gáti Oszkár szinkront, nagyon jó, érthető, elgondolkodtató és szokatlan történet kerekedett ki a bolygók között fénysebességgel haladva. Azért nem egy Kódjátszma, vagy Felhőatlasz kategória, meg nem is Galaxis útikalauz, de mégis. Persze jönnek a klisék és az okoskodó mondatok, de egy android szájából. Megtudhatjuk egy bármixer főbb tevékenységei fontosságát (pohártörölgetés) és azt is, kinek hol a helye, és micsoda csavarral (ajjaj) elszólja magát és robban a kapcsolat, jöhet a magánéleti válság.

Utána persze elromlik az űrhajó, és csodák csodájára néhány karcolással sikerül megjavítani azt, és megmenekülnek az alvó utasok is.

A filmnek nem is ez a mondanivalója, sokkal több annál. Ha nem akarom egyedül eltölteni a hátralévő max.60 évemet, szabad-e más életét bevonni a sajátomba, dönthetek-e mások életéről az ő tudta és beleegyezése nélkül. Sokan simán gyilkosságnak nevezik  ezt, én valahol meg tudom érteni a főszereplőt, önző módon én is ezt tettem volna. Persze nem én utazok "egyedül" a hajón, de biztosan kell(ene) egy igazi útitárs. Küldj egy jelet lentről felfelé hívogatna az Európa Kiadó, ha magyar film lenne.

Jennifer Lawrence itt is igazán nagyszerű, nekem korosztályának legjobbja, a sokszor megnézett Napos oldal miatt is. Chris Pratt a férfi főszereplő nagyon jól hozza a magányos "hajótörött" sablonját, Tom Hanks után szabadon.