Nagyon tipikus, nagyon amerikai, nagyon tanmese jellegű, de nagyon igaz film a 60-as évek Amerikájáról. Konkrétabban 1961, NASA. Azok a fránya oroszok állítólag megelőzték a híres amerikai űrprogramot, egy Gagarin nevű fickóval, és most igencsak fő a fejük. Mindent latba vetnek, az összes fehér bőrű nagyon okos és nagyon jóképű (akiknek a mosolyuk is rendben van (fogpaszta)) mérnök, matematikus és fizikus azon dolgozik hiába, hogy eltervezzék és kiszámítsák a rakéták röppályáját, meg a súrlódást, meg a hőfokot, meg a többit, amit már nem bírtam követni.

Persze ez nem sikerül, amikor az alagsorból előkerül az adminisztrációról egy fekete bőrű nő, később még kettő. Akik ráadásul tudnak olvasni és számolni is, sőt! A munka és a teljesítmény, és főleg a haza érdekében megengedik nekik, hogy segítsenek összedobni néhány függvényt, táblázatot, számítást. Napi szintű megaláztatások után, és az eredmények hatására, és csakis azért (!) megtörik a jég, és a kávéskancsóból már csak egy kell az asztalra.

Nagyon-nagyon jó film, de sajnos teljesen kiszámítható, a számolás jogán. Nagyon jó a témaválasztás, nagyon jók a színészek, és a zene kiváló hátteret nyújt. Nincs benne semmi újszerű, se váratlan fordulat, se nagy poénok. Nem meghökkentő, de nem unalmas. Kiválóan alkalmas arra, hogy tizenéves fiataloknak tanítson, huszonéveseknek gondolatot formáljon. A többiek meg élvezzék csak.