Idén először végre megjártam Kapolcsot, bakancslistás volt, kipipálva. Örülök, hogy megéltem ezt a völgyi életérzést, és szomorú vagyok, hogy korábban nem tettem ezt meg (Balaton átúszás ugyanez). Ez a nyár biztos erről szól, az új dolgokról és a változásról.

Kapolcs a barátok, a jó előadások, klassz koncertek, finom langallók és rétesek, a csigabuszok és az én világom érzése. Itt ért utol Nagy Ervin és Pálos Hanna szereplésével a Lélegezz című előadás. Bár szünet és díszlet, jelmez nélkül ment a darab, mégis visszafojtott lélegzettel figyeltük a két szereplő minden rezdülését.

A történet két ember kapcsolatának alakulásáról szól, ahogy kettőből hárman lesznek. Itt nem a fizikai (haha) része kerül színre, hanem egy lazább férfi apává, és egy szorongó, és nem hallgatag nő anyává válásának, valamint kettőjük családdá alakulásának nem sima, de kacifántos története bontakozik ki sok-sok poénnal és könnyel fűszerezve. Sírós-nevetős kapolcsos élmény volt, igazi tükör szülős-létünkhöz.

Hogyan és miért vállaljuk  testnedveink és ivarsejtjeink találkozását, figyelembe véve az eldobható pelenkák 100 éven belüli lebomlásának és az őserdők kivágásának valamint a globális felmelegedés lassításának, a jégmezők olvadásának folyamatát. Csinálni, gondolkodni, dönteni, szeretni megfelelő, tetszés szerinti sorrendben, időben, helyben és ahogy tetszik..., valamint ültess fát, nem éltél hiába...blablabla.