sorozat # film # könyv # színház

#Szerethetően fiatalosan a #Sohavégetnemérős c. magyar filmről

2017. augusztus 22. 19:38 - gulyásmelinda

Nem vagyok már sem tizenéves, sem huszonéves, sőt, de mégis kíváncsian vártam ezt a zenés filmet, aminek már húsz éve sem én lettem volna a megcélzott közönsége. És akkor még a zenéről nem is beszélve, egészen mást kedvelek és mégis...Egyedül Lévai Balázs producer neve volt ismerős, a korábban a tévés korszakban felvállalt rockzenés műsoraiért, basszus, hol van már a Dob+Basszus.

Ez a film a Wellhello zenekarról, Fluor Tomiról, és Diazról szólhatna (most tanulom a neveket), de nem róluk szól, ők csak amolyan háttérszereplők a történetben, pontosabban a történetekben, és hálásak vagyunk nekik ezért az önismeretért. Ugyanis több rövid kis esemény fut egymás mellett, miközben a zenészek utaznak erre-arra, hogy végül odaérjenek a VOLT Fesztiválra, Sopronba.

Ez a film a mai tizen- és huszonévesekről szól, nagyon szerethetően! Minden szereplő hiteles, semmi bűbáj, semmi modorosság, mintha csak ott lett volna véletlenül egy kamera a közelben, vagy pedig az az érzés támad a nézőben, hogy a stáblista végén mindjárt lelépnek a vászonról, hogy megegyék a maradék pattogatott kukoricát. A film ezenkívül nem szól semmiről és nem tart sehova sem, azonkívül, hogy Sopronba. Nincs hatalmas vagy kicsi mondanivalója sem, csak szeretjük. Olyan érzés ez, mint amikor van egy hörcsögöd, akinek nem tanítasz meg kunsztokat és ő sem bújik oda hozzád hálásan, csak úgy jó, ha van.

Persze vannak nem annyira reális jelenetek, de azoknak is csak kifigurázó, poénkodó szerepe van, a történetet nem akasztja meg. És itt jön a film lényege, a humora. Nagyon vicces, mind helyzetekben, mind félreértésekben, mind szavakban, szlengben. Semmi megfeszülés, vagy hatásszünet, ezek a fiatalok ontják a hülyeséget...

Valami kultuszfilm születésének vagyunk tanúi, olyan ez, mint a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan c. film, a mai harmincasok útkereséséről vagy nagyot ugorva vissza az időben, a mi Ballagás filmünk, vagy a Kopaszkutya, a mai negyvenesek-ötvenesek lázadásáról.

Utóirat: Valaki vegye már észre, hogy Szabó Simon nem csak kőbunkó tud lenni (igaz, azt nagyon jól csinálja)!

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: film magyar zenés

A bejegyzés trackback címe:

https://agas-bogas.blog.hu/api/trackback/id/tr9812770036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása