sorozat # film # könyv # színház

Egyszer voltak, hol vannak a Pál utcai fiúk? Vígszínház Pál utcai fiúk c. előadásáról

2017. szeptember 25. 22:18 - gulyásmelinda

Nagyon-nagy felhajtás, sok-sok várakozás, kemény küzdelem a virtuális elemekkel (jegyrendelés) és eljő a nap, amikor ott ülsz és láthatod végre Molnár Ferenc ifjúsági regényéből készült zenés játékot, amelyet napjaink legnépszerűbb írói, zenészei (Dés-Geszti-Grecsó)  dolgoztak át a mai generációk nyelvére.

Tehetséges fiatal srácok, akik jókor voltak jó helyen, izgalmas rendezés, amikor nincs unalom, frappáns díszletek, amik hol farakásokká, hol meg iskolapadokká fordulnak, modern lüktető, ritmusos zene kissé bárgyú szöveggel, csakhogy mindenki megértse 10 év vagy 70 IQ alatt is, és tomboló siker. Ennyit rejt a Vígszínházi tarisznya, aminek nem is a tartalma a lényeg, hanem az útravaló. Amikor nyakadba akasztják ballagó kis táskádat, nem a benne rejlő száraz pogácsa és a hamarosan megsárgulandó fénykép a lényeg, hanem amit elültettek ballagó kis fejedbe. Akkor, hogy, s mint tovább.

Mert kell egy csapat, kellenek a barátok, a közösség, a közös ügy, amiért érdemes. Együtt, egymásért kiállni, küzdeni, győzni vagy veszteni, élni és halni. Mindannyiunk grundja, mindenki játéka, és a közös élménye. Azt hiszem, megéri...

És akkor a csapatról, akik együtt igazán nagyszerűek, de megmarad az  egyéniségük is. Vecsei H. Miklós kis Nemecsekje telitalálat, szakadt és jóval nagyobb kabátjában, az örök kisember szolgalelkű és becsületes karaktere, aki már soha nem nő fel a többiekhez. Wunderlich József Bokája igazi vezéralak, és a hálátlan áruló szerepében, a "kis Kálloy-Molnár", Csapó Attila tündököl. De mindegyik Pál utcai fiú hozza karakterét, ami már nem mondható el a vörösingesekről, de nem is róluk szól a történet.

Rácz tanár úr (Fesztbaum Béla) és Bunsen égője üde színfolt és halvány fényfolt az osztályteremben. És a fontoskodó  Gittegylet számlástól, bélyegzőstől, ügymenetestől, amikor és ahol senki ne keressen párhuzamot mai világunkkal, csak rágja, rágja, rágja ...Ez a Molnár Ferenc tudott valamit már 110 évvel ezelőtt is...

Mi, emberek semmit sem változtunk, csak ámuljunk és bámuljunk, sírjunk és nevessünk és küzdjünk az üveggolyókért, a kiszáradt gittért, a zászlóért, az üres telekért, a grundért.

Az üveggolyó elgurult.

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://agas-bogas.blog.hu/api/trackback/id/tr2112895900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása