A film főszereplője a csodálatos Budapest az 1930-as években, a füstös és sötét, az elegáns és képmutató, a mocskos és drága Budapest. Ragályi Elemér családi vállalkozásban örökítette meg a város elképzelt közel 100 éves arculatát. Vad kapualjak, omladozó bérházak, széles lépcsőházak, csilingelő villamos, porcelán táblácska a kisföldalattin hirdeti a háború előszelét, a vezér eljövetelét.

A történet egy fiatal lány halálával indul, nem tudjuk, ki ő, miért halt meg. Ekkor jön az ambiciózus és jóképű újságíró-detektív (Kolovratnik Krisztián), karöltve a felelőtlenül bátor és szép fényképész lánnyal (Tenki Réka), és nagyon lassan, lépésről lépésre (hogy alaposan megfigyelhessük fővárosunkat)  felgöngyölítik az örömlányok alsóneműjét és titkaik szálait. Vajon mire képes egy szerelem, a nagy szerelem, a földön túli, tengeren túli boldogság?

Gárdos Éva filmje felveszi a harmincas évek ritmusát, és a morajló közhangulatot. Forronganak az indulatok már a dohányos trafik körül is (hol van még a Nemzeti Dohánybolt, haha), a sanzonénekest inzultálják, a híreket meg cenzúrázzák, mily meglepő. A bulvár hirdeti a város éjszakai életét és létét, létjogosultságát felsőbb körökből szervezik. Változott valami azóta? Ja, nem és mindenki mindenhol fújja a füstöt, mert nem volt még okostelefon, és ez az elegancia része.

Telitalálat minden szereplő, Kolovratnik az önfejű és okos zsurnaliszta, Tenki a naivan bátor segítő, Anger Zsolt az elfoglalt nyomozó, Thuróczy Szabolcs az alvilági bedolgozó, Kulka a kávébizniszben utazik, Kováts Adél a megtört feleség drámai véggel. Bánfalvy Ági a szorgalmas titkárnő, Mucsi hozza önmagát, Dobó Kata a madám, aki hidegen hagyja a főszereplőt, és a gyönyörű áldozat, Törőcsik Franciska.

Izgalmas történet, jó színészek, lassú események, csodálatos város. Szeretjük, mert a miénk.