Mi a közös Alföldi Róbertben, Ambrus Attilában, Lovasi Andrásban és Stohl Andrásban? Nem, nem a Kossuth-díj, sem a rövidebb-hosszabb idejű zártkörű rendezvényen való részvétel, esetleg a róluk szóló könyv, vagy a koruk, ugyanis mindannyian idén fújhatnak el a tortájukon 50 szál gyertyát. A közös pont a fent nevezett személyeknél, hogy mindannyian erősen hatottak és hatnak a mai napig generációjukra, személyiségükkel, vagy előre eltervezetten, véletlenül vagy szerencsésen, vagy csak sodródva az árral.
Antal Nimród filmje a viszkis rablóról újra előtérbe hozta Ambrus Attila személyét, aki mára már kerámiáival keresi (nem folyékony) kenyerét, és próbál visszailleszkedni a tiszta erkölcsű kinti világba. A film nagy vonalakban követi Ambrus életét, akit Szalay Bence alakít meggyőzően a vásznon. Láthatjuk az erdélyi nehéz gyerekkort, a kemény ifjúkort és a kihívásokat, küzdelmet a vasúti utazással, hogy Budapesten találjon egyetlen embert, aki hisz benne, segít neki, őszintén könnyet ejt félrecsúszásán.
A film végig izgalmas, különösen jók az akciós jelenetek, a korhű ruhák és a hátterek, és az a korszellem, ami áthatja az egész filmet, a társadalom lélektana, a bűnüldözés, a rendőrség kissé balfékes munkája, a sajtó hatalma, a fogaskerekek csikorgó fordulatai, a humora, aminek forrása, hogy mindenki ismeri a befejezést.
A szerencsétlen, kissé izzadós nyomozó (Schneider Zoltán) és a nagyra és elismerésre vágyó bankrabló macska-egér harca, amikor a nagykutyák is beszállnak a buliba.
Moralizálás nélkül a néző végig azonosul és drukkol a főszereplőnek, mert a bankvezérek fejének nem tud. Biztosan nem ártatlan ez az ember, de amekkora távolságra van a becsületes embertől, ugyanolyan messze van az embereket gyilkoló bűnösöktől is. Nem 20. századi Rózsa Sándor, egyetlen percre sem gondol a mellette kukázó hajléktalanokra, sőt akkor fejti ki életbölcseletét a magyarok pénz keresetéről. Egyetlen fillérrel sem támogatja korábbi segítőjét, sem senkit a környezetéből. Nem példamutatás, nem útkeresés, csak egy történet, amiben sokan leckét kapnak, vagy leckéztetnek, esetleg mindkettő.
