Döcög a szekér megpakolva színészekkel,  kényszerűségből csapódván hozzá egy kiskatonával. Zötyög a szekér a színdarabokkal, a messziről hozott kéziratokkal, ármánnyal és szerelemmel. Cammog lassan erdőn-mezőn keresztül, hogy egyszer majd talán elérvén a vágyott kőszínházat. Rázkódik a négykerekű, hirdetve a ripacsok kultúráját, az egyszerű élethelyzetek bemutatóit.

Sándor Pál új filmjében minden lehetőség megadatott, hogy igazán nagyszerűen száguldjon a filmes úton. Néhány nagyszerű színész, aztán néhány kevésbé az, nagyon bájos történet, gyönyörű jelenetek, jó zene. Mégsem áll össze az egész izgalmas sztorivá. Nem tudni hova és miért tartanak, miért történnek a dolgok. Valahogy összefüggéstelen az egész utazás, megcsalás, szerelembe esés, meghalás, vízbe esés. Nem értjük az egészet, lassan halad az idő, csak bumlizik a társulat.

Ott van Rudolf Péter-Nagy Kálózy Eszter-Gáspár Sándor, mintha csak az Üvegtigrisből csöppentek volna ide a kecsappal, hozzák a már régen elcsépelt karaktert. Mohai Tamás a festett szőke főszereplő fiú, aki bizonyosan a két szép szeméért került a csapatba. Martinovics Dorina a tévéjátékok üdvöskéje, erőltetett és jól begyakorolt arcjátékával, szép-szép, csak kevés. Hatalmas energiákat fektet be a csapat összetartásába, és a színészi munkába, de sokszor a több kevesebb. Két igazán felemelő játék van az amúgy unalmas történetben, majdnem három. Az egyik Hegedűs D. Géza, aki igazán vehemensen és karakteresen öregedett meg titokban, és ezt jól viseli és játssza. Amikor megjelenik, megáll a levegő, felszáll a por az úttalan utakról.  Kis-Vidnyánszkyról még remélem sokat hallunk, pezseg a vérében színjáték. A filmben Borostyán a beceneve, a valódi Petrovics, így nekem Petőfi korai ifjúsága jut eszembe. Olvasva a filmkritikákat, ez eddig senkinek sem jött le. A harmadik, a méltatlanul keveset játszó Kovács Krisztián, messze jobb választás lett volna Tamás helyett.

Sajnos hányódik a magyar film ide-oda, de még jobban hánykolódik a nézők ízlésvilága. Míg folyamatosan teltházzal megy a Valami Amerika, és bomlanak érte a nézők, addig meghúzódva ülünk egyedül a leghátsó sorban a moziban, pedig gyerekbetegségei mellett jóval több kincset rejteget az echós szekér. Ej-ej, Sándor Palika, fűzted volna fel ezeket az igazgyöngyöket egy szép kerek igazmesére.