Ezt a 2021-es Netflixes évzáró alkotást már nagyon vártuk, rengeteg jó színésszel nagyszerű filmnek ígérkezett. Ha valaki izgalmas katasztrófafilmet várt vagy társadalmi drámát, esetleg egy vígjátékot, annak csalódnia kellett. A Ne nézz fel! című Adam McKay rendezte amerikai művet leginkább szatírának, paródiának lehet tekinteni, igazi élmény.

Kate (Jennifer Lawrence) egy vidéki ismeretlen egyetem csillagász-hallgatója, felfedez egy üstököst, majd tanára Dr. Randall Mindy (Leonardo DiCaprio) kiszámítja annak sebességét és útját. Ezek után megdöbbenve a látottakon, miszerint kb. félév múlva ütközik a Földdel az üstökös, azonnal a Fehér Házba sietnek, hogy mielőbb értesítsék az elnököt erről. Itt egy nyúlfarknyit megvárakoztatják, majd hülyének nézik őket, ezért saját kezükbe veszik az ügyet. A Reggeli Szaft műsorában újabb hosszú várakoztatás után próbálják elmondani a lényeget, de ez nehezen megy át a hallgatókba és a műsorvezetőkbe.

Miután az amerikai elnök-asszony (Meryl Streep) némi szexbotrányba keveredik, elterelésképpen hajlandó a két csillagász ügyével foglalkozni. Majdnem sikerül eltéríteni a száguldó gyilkost, mígnem a kőgazdag technogurunak, Peter Isherwellnek (Mark Rylance) egy rendkívül "önzetlen" és nagyszabású terve körvonalazódik hosszútávra az emberiség számára. Egy idő után elszabadul a pokol, lesznek az üstököspártiak, akik hisznek, és lesznek azok, akik abban sem hisznek, amit látnak. Jönnek az összeesküvést szimatolók, meg a migránsok, demokraták és szociopaták.

Randall doki összeszűri a levet a csinos műsorvezetőnővel, Brie-vel (Cate Blanchett), majd később Kate is összejön egy deszkás fiúval Yule-lal (Timothée Chalament), ha már úgyis mindegy, erre a rövid időre. Miután az apokalipszis nyilvánvalóvá válik, nincs már mit tenni, elkészül a finom vacsora Mindyéknél, helyben őrölt kávéval kiegészítve. Jöjjön, aminek jönnie kell!

Nagyon sok és még több utalás van a filmben a valóságra, a jelenre, a fontossági sorrendekre, a népszerűségre és az értékekre. Az amerikai elnök-asszony agyament gondolatait és szükségleteit felfedezni vélhetjük a valódi korábbi elnökökben, halálosan jó szerep a kabinetfőnöke-fia Jason (Jonah Hill), sok poén forrása. A reggeli beszélgetős műsorvezetők állandó jópofizása, poénkodása hitelesen elviselhetetlen. És ott van a tápláléklánc csúcsán észrevétlenül, a maga megjátszott gyermetegségével Peter, aki minden szálat úgy mozgat, hogy mindenki neki tapsol, hasonlósága Muskkal, Jobsszal, Zuckerberggel csak a véletlen műve.

Vajon mire utalhat a film mondanivalója? Mi számít fontosnak, a lájkok és feliratkozások, a nézettség és pénz-pénz-pénz, vagy a népszerű énekesnő magánéleti válsága, az elnök dohányzása, vagy a kormányzati hűtőszekrény szabad kapacitása, ingyen ivóvízzel, sós snackkel. Fontos szolgálati közlemény, hogy az indokolatlanul hosszúra nyúlt film végén a stáblista végigkövetése hozzátartozik az élményhez és a fejleményekhez, a korábbi jóslatokhoz.

A korábbi gyermeki rigmus elveszti jelentőségét, ne nézz hátra, jön a farkas.