A film egy fiatal és kedves és főleg egészséges életmódot élő srácról szól, aki hirtelen megtudja egy roppant felsőbbrendű fehérköpenyestől, hogy súlyos beteg, rákos. Megindul a küzdelem a szervezettel, a családdal, a barátokkal és a sorstársakkal. Erről szól a nem mindennapi sztori, lazán és poénosan, minden szokásos történetmesélést elkerülve.

Az eseményeket a forgatókönyvíró saját élményei generálták, talán ezért is lett ennyire hiteles és természetes. Nem vitte el drámai mélységekbe, sem unalmasan sablonosba. Mindenkinek van, vagy volt a szűkebb-tágabb környezetében daganatos beteg, mindannyian ismerjük a terápiák mibenlétét, olvassuk a statisztikákat, és a sikersztorikat hősiesen küzdő betegekről, lelkiismeretes orvosokról, látjuk a zsúfolt kórházi folyosókat és a kendővel takart női fejeket. A téma az orrunk előtt hever, a daganat pedig a főszereplő, Adam gerincében.

A rádióban dolgozó Adam egy átlagos külvárosi srác egy művészi hajlamú barátnővel, egy bunkó-beszólogatós baráttal, egy aggódó anyával és egy felejtős apával. Érkezik a diagnózis, majd a beszélgetések a zöldfülű és szépszemű terapeutával és a kedves, korosodó, csendesen harcoló sorstársakkal, jönnek a fájdalmas kezelések a finom lebegtetős sütikkel. Hatnak-e a kezelések, ki nyeri meg a csatát, erről szól a film.

Végig izgalomban tartja a nézőt, aki hol felszabadultan nevet, hol megrökönyödik a hülye poénokon, aztán elszorul a torka a fájdalmas képsorokon. Telitalálat a főszereplőválasztás, Joseph Gordon-Levitt, aki egyszerűségével, természetességével hozza a szürke kisember figurát, Seth Rogen ugyanolyan jól alakítja a nagydumás, mackós havert, Anna Kendrick a bénázós medikát, Anjelica Huston a lestrapált és túlontúl aggódó anyát. Ez a négy főszereplő, így együtt egy csontsovány agárral összerakta ezt a filmet felejthetetlenné, gondolatébresztővé.

Az élet a Földön ugyanúgy megy tovább, mindenki teszi a dolgát, akármi is történik ebben a kórházban, ebben a filmben. A kisemberek a szürke hétköznapok nagy hősei, elmegyünk mindennap mellettük, észre se vesszük. Róluk szól, az élet megy tovább velük vagy nélkülük.

A film tagadhatatlanul és változatlanul az egyik nagy kedvencem, rajta van a tízes listámon, újra és újra előkerül. Erőt ad az elkövetkezőkhöz, türelmet és kitartást kér a lehetetlenhez is. Vagy sikerül, vagy nem, fele-fele az esély hozzá.