Nagy várakozással és kíváncsisággal várták a magyar nézők Nemes Jeles László új filmjét, a Napszálltát. Korábbi filmjével, a Saul fiával hirtelen az ismeretlenből rögtön az Oscar díjátadón ismerkedtünk meg, tanultuk meg a rendező nevét, mire a középső tagot elhagyva már ebből, csak Nemes László maradt.

Nem voltak elvárásaim, nem láttam a korábbi filmjét, baráti meghívásra huppantam a plüssfotelba. Bár kicsit tartottam a hosszúságától, 144 perc beszűkült mozgástérrel, kihívás volt.

Budapest az 1910-es években, baljós jelek az első világháború előtt, ahol látszólag vidáman és gond nélkül zajlik az élet. Egy fiatal lány érkezik a fővárosba teljesen egyedül, szerencsét próbálni. Alaposan nem tudjuk értékelni szépségét és markáns arcélét, mert a fejkamera az ő mozgását követi, így közelebbi viszonyba szép tarkójával és feltűzött hajával kerülünk. Leiter Írisz (Jakab Juli) kalapos lány munkára jelentkezik szülei korábbi üzletében, tragikus haláluk helyszínén, hol máshol. Innen megkezdődik az irreális döntések sorozata, és a megválaszolatlan kérdések hosszú listája.

Sok minden nem derül ki, még a Nap sem, mindenki titokzatos és magába zárkózott. Baljós árnyak galaxisok nélkül, a poros fiákeros utcákon rossz arcú emberek. Modern kori Rózsa Sándorként előkerül Írisz bátyja, aki mindig megzavarja a történéseket a magyar fővárosban, és a nézők fejében. Sajnos később ennek megissza a levét, ami nem szőlő, hanem a Duna.

Ott vannak még a gyönyörű kalapos lányok, kiválasztva egy erkölcstelen jövőre, megcsúfított arcra. Ha eddig valaki még tudott követni az események folyásában, az nagyszerű, mert a film lényege az, hogy senki nem tud semmit, és arról még beszélni sem akar. Félinformációk, pletykák, sustorgások, féltve őrzött titkok, olyan ez a film, mint egy puzzle, minden darabja egyszínű, fekete, rakd össze kispajtás, szintidő 144 perc.

Különleges film szürke képkockákkal, lassan értelmezhető cselekménnyel, titokzatosan gonosz tervekkel, és nemes(penészes) urak beteges vágyaival. Családi igazságszolgáltatás, harc az utcai barikádokon, előre a háborús frontra! Ha valaki szereti a kibogozatlan szálakat, titkos talányokat, megfejthetetlen kapcsolatokat, lapozgassa bátran a Leiter család fotóalbumát, lehetőleg esti szürkületben. Minden világos?