Szilágyi Zsófi Egy nap című filmje csak egy átlagos család egy napját meséli el, nem történik benne semmi különös. Nem jelennek meg váratlanul űrlények idegen bolygókról, éjszaka sem bújnak elő vérfarkasok a Városligetben, sem a Vérmezőn, nem keresnek eldugott kincseket a négyes metró titkos átjáróiban, de még egy ócska kis fogathajtó verseny sincs a Kodály Körönd fölött, sőt a gyűrű sem veszett el a kettes combinó villamoson a csúcsforgalomban, és a fővárosi toronyházakon sem másznak furcsa emberek délidőben, hacsak nem külső ablakpucolást végeznek ipari alpinisták.
Átlagos családban éldegél egy fiatal házaspár három gyermekkel. Az apa mindig dolgozik a munkahelyén, a nagyobb fiú már iskolás és folyamatosan okos kérdésekkel zaklatja környezetét, a középső kislány nyomja az ovit és a balett tanfolyamot, a kicsi pedig ismerkedik a bölcsődés léttel és az őt támadó bacilusokkal és élősködőkkel. Ja és ott az anya, aki próbál helytállni a munkahelyén, a családjában és a háztartásban, és a házasságában:
Reggel rendezi a gyerekeket, indítja őket a megfelelő táskával, tízóraival, tornacuccal és hangszerrel, aztán dolgozik, ügyintéz, telefonál, érte megy, öltöztet, lázat mér, cipőt húz, noszogat, fejben tart, mos, mosogat, tereget és összedob estére egy vacsorát, fürdet, lázat mér megint, borogat, majd az éjszaka folyamán lázcsillapítóért indul az ügyeletes patikába, mert apa elfelejtette egyéb elfoglaltságai mellett. Röviden ennyi a történet, mint mondtam korábban, semmi különös nem történik, zajlik az átlagos hétköznapi élet. Nincs benne semmi rendkívüli, valós élethelyzet tárul elénk.
Egy anya szürke, unalmas napja tárul elénk, amikor senki nem segít megoldani a feladatokat, vagy ha segít, csak amennyit illik, senki nem kérdezi meg tőle, hogy vagy, hogy bírod? Gyűlnek a feladatlan számlák és a ráncok a szem körül, jönnek a munkahelyi kihívások és a mosogatószerelők és az őszhajszálak, az átvirrasztott éjszakák és az újabb nyomorúságos reggelek. Támadnak a bárányhimlő-vírusok, és az unatkozó szingli barátnők.
Nem arról szól ez a film, hogy ejnye milyenek ezek a családapák, milyenek ezek a nők, na meg az egyenjogúság, meg az egyenlő teherviselés, meg a társadalom, meg a nagycsalád. Csak egy film akar lenni, csak egy nap a 365-ből, ami úgy 10-20-30 évig tart. Hősök és képességek és akciók nélküli alacsony költségvetésű, smink és látvány és jelmeztervezés és dublőr hiányában elkövetett nemlove sztori. De én szeretem.
