Mi, akik a hatvanas, hetvenes években születtünk, elmesélhetnénk a mai fiataloknak nehéz gyermekkorunkat, sanyarú életünket, nélkülöző éveinket, bár mi ezt élveztük, mégis egy dologgal el voltunk kényeztetve. Nem a Tibi csoki és a konzum szaloncukor az oka ennek. Gyermekkorunk, öntudatra ébredésünk pontosan egybeesett a magyar rajzfilm fénykorával. Itt most nem a Fehérlófiára gondolok, amit senki sem értett, sem a Hugó a vízilóra, amitől rémálmaink voltak, hanem a kedves rókakölyökre, Vukra, Vízipókra, Pom-pomra, Kukorira és kedves nejére, a Kockásfülűre, a Mézga famíliára és kalandos utazásaikra, Bubó doktorra, és a Magyar népmesékre, a Ho-ho-horgászra és társaikra, és a felejthetetlen Macskafogóra. Akkor még nem is beszéltem az egykori csehszlovák kis földtúróról, vagy a szovjet farkasos-nyulas üldözési jelenetekről, sőt a lengyelek sovány és kissé kövérkés néma testvérpárosáról sem.

Ajándékként újra itt egy gyönyörűen különleges animációs film, a Ruben Brandt, a gyűjtő, ami Milorad Krstic, hazánkban élő és dolgozó, szlovén származású rendező fejében fogant. Az egész estés film annyira különleges, hogy nehéz beszélni róla, annyira szórakoztatóan tömény, hogy egyszer nézve nem elég belőle, olyan, mint a spenót, repetázni kell.

Igazán különlegesek a szereplők, valahogy úgy éreztem, most pottyantak le egy absztrakt festmény tömegjelenetéből, vagy estek ki egy művészeti albumból a karácsony előtti nagy portalanításkor. Hangjuk, mozgásuk, személyiségük egy-egy élménybomba, a gyönyörűen-erotikusan hajlékony Mimi egy apró szépséghibával, az okos-szenvedő Ruben a gyermekkori feldolgozatlan traumákkal, és még néhány kedvesen bűnöző társukkal, pszichés problémáikkal, amire gyógyírt csak a kis Piroska adhat nagymamástul, farkasostul, vadászostul.

Ott a felkavaróan szövevényes történet, autós üldözéssel, vonatrablással, kamionos izgalmakkal, körbeutazva a világot, hogy hazatérve megtalálja Ruben a filmlabort, önmagát és problémáját. Mindez tele poénnal, filmes utalásokkal, művészi élményekkel, és a lényeggel, egy fontos mondanivalóval, különleges zenei háttérrel fűszerezve azt.

Hogyan kerül egy szobába a hiányos öltözetű Vénusz Elvis-szel, egy postással, egy füttyös fiúval, Margittal és néhány bagollyal, kérdezzétek Rubenst vagy Rembrantot, vagy inkább Ruben Brandtot.