Vannak dolgok és ételek, amik megismételve vagy fölmelegítve, vagy másodszor nekifutva valahogy jobban sikerülnek. Addigra összeérnek az ízek, átértékelődnek dolgok, több tapasztalattal teljesebb lesz a próbálkozás. Ilyen a töltött káposzta esete, ami frissen is nagyon finom, de mégis 1-2 nap múlva az igazi, felmelegítve szépen lassan. Van olyan könyv, amit csak másodszor olvasva ért meg az olvasó, vannak olyan átírt dolgok, amik még az eredetinél is jobbak. Kapcsolatban, házasságban is van, aki másodszorra találja meg azt, amit keres.  Viszont a rántott hús frissen az igazi, aranybarna ropogós panírban omlós a hús, másnapra pedig elázott bundás száraz falattá válik.

A Búék című magyar film egy korábban sikeres olasz történet, a Teljesen idegenek felmelegítése. Ugyanaz a történet, ugyanazok a poénok, kicsi változtatással. Lakásmozi néhány házaspárral, egy elvált feleséggel és egy megrögzött agglegénnyel. Itt egy apró, de nem jelentős változtatást tett a magyar rendezőnő, Goda Krisztina, talán még gonoszabbra húzta a csupa báj és smink anyukát. Talán annyi még más, hogy a sztori szilveszterkor játszódik, így éjfélkor el lehet sütni a himnuszos-felállós poént.

Sajnos nálam nem jött be az újramelegítés esete, kellett nekem megnézni korábban a Teljesen idegeneket. Ha el tudnék vonatkozni az eredetitől, újak lennének a poénok, akkor szódával elmenne, ahogy a kedves séfbarátunk (Hevér Gábor) szervírozza a láthatóan gyorsfagyasztott sajttortát a felmelegített málnalekvárral. Nincs a filmben semmi hiteles, sem a lakás, ami olyan műtermesen kiállított, sem az ételek, amiket szintén nem a konyhában főztek, sem a vékony piros selyemruha a fővárosi mínuszokban sok-sok műhóval, kevés hűhóval és egy biztos felfázással.

Nagyon jó a történet, sok-sok fordulattal, komoly ítéletekkel, intrikával, mert hát semmi sem az, aminek látszik, de ezek nem a magyar film érdemei, hanem a korábbié. A telefon mindenhol telefon, a szoknyapecér, a naív kislány, a meleg srác mindenhol ugyanaz, ahogy kis hazánkban is ugyanúgy futnak az éterben a kétértelmű gondolatok, és a többszereplős kapcsolatok, koppan a vécékagylóban a gyűrű, meghúzódik a tinitáskában az első óvszer.

A három férfiszínész nagyszerű, a mindig aranyos Elek Ferenc, a féltékeny férj Hevér Gábor, és a félénk Mészáros Béla, jó csapatot alkotnak. Tudom, mindenki imádja a sármos Lengyel Tamást, én más pályát javasoltam volna neki néhány évvel ezelőtt. A nők, feleségek, barátnők Bata Éva, Szávai Viktória, Törőcsik Franciska, talán nem ez életük alakítása, maradjunk annyiban. 2018 szilveszterén, ha már unjuk a virslit mustárral, melegítsünk meg egy kis másnapos töltött káposztát.