Ha dokumentumok és könyvek nélkül kellene elmondani 1956 októberének alfáját és omegáját, ha meg kellene mutatni ennek a néhány napnak a kincseit, akkor a Trezor című magyar tévéfilmben kell keresni. Nagyon sajnálom, hogy nem érdemelt többet, egy szélesvásznú mozit legalább, úgy éreztem a 75. percben, de kár, hogy vége van. Bergendy Péter rendező, Köbli Norbert forgatókönyvíró egyetlen helyszínen négy karakterrel, tankok és véres harcok nélkül elmeséli a történelmi eseményeket. Na jó, azért egy hulla kiesik a szekrényből, de hát ez minden jobb thrillerben megesik, amolyan kötelező elem.

A film első felében a Csillag börtönben kényszerpihenő lakatos és zárszakértő (Anger Zsolt) be szeretne jutni a trezorba, míg a második felében ki szeretne jutni onnan a szmokingos zongorista fiúval (Tasnádi Bence) együtt, közben a ballonkabátos államvédelmis (Scherer Péter), a nagyon komolyan fontos belügyminiszterrel (Bezerédi Zoltán) utánuk eredne, de nincs kulcs, van viszont hátsó kijárat. Látszólag egy macska-egér harc tele izgalommal, mégis annál sokkal több. Ütköznek a mondatok,a nézetek, az izmusok, cserélődnek a ruhák, előkerülnek a titkos akták, és kiderül, semmi sem az, aminek látszik. A fekete még feketébb lesz, vagy talán fehér. A palackos víz iható, a kétszersült ehető, és jól jön egy elegáns szövetkabát is.

A film az első perctől kezdve berántja a nézőt ebbe a világba, és különösebb eszközök nélkül végig fogva tartja, megteremti azt a fojtott, puskaporos levegőt, ami tele van őszinte lelkesedéssel és erővel, és hatalmas energiával. A film nagysága a történetvezetésen túl, a négy nagy színészben rejlik. Anger Zsolt a szerencsétlen kisember, aki mindig rosszkor volt rossz helyen, aki halkan és összefoglalóan, de erőteljesen káromkodva végszavaz, jól áll neki a f**om, a   b***a meg is. Scherer Péter a kétszínű, gonosz ballonkabátos, van benne valami Scooby-Doo-s szerencsétlenkedés, ahogy keresi a magyar-orosz szótárban a szellőző megfelelőjét, így elmondható, hogy megelőzte (rajzfilmes) korát. Bezerédi Zoltán, aki  az esztéká-szemüvegkeretes belügyminiszter, mindig jelentősen megjelenik. Tasnádi Bence a lelkes, igaz forradalmár hosszú zongorista ujjakkal és szentimentalista megoldásokkal.

Nagyon jó film, színvonalas történetmesélés, ami néhol megszegi a fizika és a logika szabályait. Vajon hogyan lehet szűk, zárt térben gépfegyverrel sorozat-lőni egy vastag, vas ötvözetű páncélajtóra, és minek kell kibontani egy falat két méteres szélességben, ha csak át akarunk bújni benne, és szorít az idő is. Lehet ez a titkos humor-faktor, amit elrejtettek a trezorban.