Igazából csak a nyáron fogják vetíteni ezt a francia-szenegáli filmet, amit Philippe Godeau rendezett, de premier előtt volt szerencsénk látni itthon a frankofón filmnapok szervezésében. Főszerepben Omar Sy, aki ismét sziporkázik, ráadásul majdnem otthonos terepen mozog. Szerepe szerint is szinte csak önmagát kell hoznia, egy befutott francia sztárt, csak itt egy népszerű írót alakít. Taníthatóan kedves történet, egzotikus helyszíneken, a távoli Afrikában, Szenegálban.

Valahogy úgy alakult a film, hogy nem ment el szentimentális történetekbe, nem alakult szájbarágósan, és nem volt bájos, sem egzotikus. Csak egy utazásról szól a film, csak az utazásról. A főszereplők, a befutott író és a rajongó kisfiú egyik helyszínről utazik a másikra, hogy végül hazaérjen egyikőjük. Ám nemcsak Yao ér haza, hanem kísérője is a lelkében. Bár a neves író Párizsban lakik születése óta, mégis megtöri Afrika varázsa, ősei földje. Az út során lépésekben hull le róla a civilizáció minden fontosnak tartott rétege, hogy végül "pucéran" megtalálja a fontos dolgokat önmagában.

Az utazásnak nemcsak a megérkezés a lényege, hanem maga az utazás, ami mindig különleges élményt ad. Ha valaki még sohasem járt Afrikában, akkor van valami Laár Andrásos, Kft-s elképzelése a jó meleg Afrikáról. Kókuszdió, makákó és a majomkenyérfák, persze a fekete gyönyörű nőkkel. Ezt most igazán el kell felejteni, a filmmel talán kicsit jobban megismerhető a szavannák világa, Yao világa, élete és a családja. Nagyon érdekesen és hitelesen mutatja be Szenegál hétköznapjait, sok-sok helybélivel, piaci forgataggal, poros utakkal és azzal a megfoghatatlan életszeretettel és életritmussal, amit mi már elfelejtettünk. Egyszerű emberek bölcs mondatai odavágnak rendesen a "fejlett" országbeli nézőknek. Hatalmas fák, hosszú forró napok, homokvihar, nagy folyók és titokzatos varázslók. Színes ruhás nők, akiknek minden porcikája mozdul az ősi zenére, fogatlan öregek baráti mosolya, csacsifogatok lassú nyikorgása, az idő mibenléte. A lassú idő és a lét vánszorgása, örömteli találkozások, a nincstelenség boldogsága, ez Afrika.

A film legnagyobb élményét Lionel Louis Basse adja, Yao, az őszinte és kitartó kisfiú, aki dolgozik mindennap az álmaiért, minden öltésért, a saját készítésű útinaplóért, hogy valahol majd egy másik kisfiú egy másik kontinensen örömét lelje benne. Hatalmas élmény a sok-sok szenegáli őslakos, akik vállalták önmagukat a kamera előtt is, ennél hitelesebb nem is lehetne egyetlen tanult színész sem. Gyönyörű Afrika, hihetetlenül távolinak tűnő élet, vándorlás az időben, a térben és a lélekben.