Hosszú szereplőlista nincs a végén, három és egy fél név kerülhetett fel Charlie McDowell rendező munkájára a Váratlan szerencse (Windfall) című filmben. Igazából három főszereplő és tízpercre egy elkóborolt mellékszereplő van összezárva a narancsliget eldugott kis luxuskéglijében. Váratlannak nevezhetőek ezek a találkozások, de szerencse nem sok akad benne. Aki nem szereti a lassú, várakozós feszültségeket, az ne álljon neki.

Három név nélküli szereplő útjai keresztezik egymást, a gazdag férj (Jesse Plamons), a fiatal feleség (Lily Collins) és az ügyetlen betörő (Jason Segel), aztán a mexikói kertész is felbukkan rövid időre (Omar Leyva). Kevés dolog történik, de a feszültség kézzel fogható, az ügyetlenkedésben van valami szívszaggató is a viccesen túl. Az biztos, hogy a cipőfűzős lábbeli gyilkolhat de vigyázni kell a nehéz asztali díszekkel is.

 A névtelen betörő nyugodtan szürcsöli a friss narancslevet, amikor váratlanul beállít az eldugott nyaraló tulajdonosa, a milliárdos Szilícium-völgyi csúcsragadozó bájos feleségével és összeáll a csapat 48 órára, hogy kitalálják, most mi legyen. Betörő barátunknak pénzre van szüksége, de az összegben nem tudnak egyezni. Kamera is nehezíti a helyzetet, ahogy a kreatív kertész elképzelése is bonyolítja. A tölgyfa nem fog árnyékot adni az unokáknak, az biztos.

 A történetben nem az adja a lényeget, hogy elviszi-e a lóvét a kétbalkezes titokzatos férfi, hanem hogyan bontakozik ki mindenki a megjátszott szerepéből a valódi énjébe. Ott van a boldogan gazdag Férj, aki látszólag élvezi élete minden percét, igaz irányítja is. Ebben a fordított helyzetben először próbál együttműködni Betörővel, majd jópofizni, Feleséget beszervezni, aztán asszisztenst akcióba léptetni. Fokozatosan ismerszik meg a mogul elviselhetetlensége, egyeduralma, türelmetlensége.

Kedves, látszólag boldog Feleség apró lépésekben őszintén segítené Betörőt, ahogy lassan megutálja férjet, majd a tettek mezejére lép. Szerencséjére topánkája nem fűzős és az apró női táska is rejthet meglepetéseket. Betörő első olvasatban ügyetlenke, aztán kicsit gondolkodik, majd sokat filozofál, de nem jut messzire az élet narancs dzsúzában. Feleséggel össze-össze villannak a tűz mellett, de a régi tetoválás miatt elborul és felborul minden.

Minden a pénz körül forog, van akinek túl sok, van akinek kevés és van aki nem bír el vele, de mindenkit megváltoztat az átlag limit alatt és felett. A narancslébe üvegszilánkok és piros testfesték került, a japánkert sem készül már el.

A produkciót a kritika nagyon leszólta, én élveztem minden percét. Zseniális alakításokkal igazi vérbő kamaradarab, de az óra lassan ketyeg. A fiókban talált pisztoly használata bizonytalan és az is, mekkora súlya van egy táskányi pénznek. (A zene drámai, a szinkron felejtős.)