Annyira figyeltem, hogy elszaladt előlem. Már tavasz elején láttam, hogy már a kilencvenegy-kettő blogbejegyzésnél tartok, jaj de jó! Hamarosan itt lesz a 100. bejegyzés, meg az ünnepi bejelentkezés, kedvencek, miértek és hogyanok, megvallva a lényeget, meg még a mindig érdemest, blablabla. Aztán ahogy számolom, hoppá, ez a hajó elment. Ez kérem a 101. bejegyzés, sajnos lemaradva a századik ünnepiről. Csak nehogy így maradjak le a 100. születésnapomról, mire felébredek, már a 101 gyertyát fújom a műfogsorommal. Így mi másról lehetne írni most, mint a 101 kiskutyáról, de ők most megmenekülnek mélyenszántó és velős gondolataimtól. Aztán arra gondoltam, írok valamilyen 10-es, 20-as listát a nagy kedvencekről, de ismerve magamat, ez eléggé sokat változott és változik. De vannak örök kedvencek, ilyen a Kontroll című film, amit sokadszorra is újra tudok nézni.
2003-ban mutatták be a Kontroll című filmet Antal Nimród rendezésében, azaz már 16 éves, úgymond régi film. Mégis meg lehet nézni újra és újra és a néző mindig talál benne valami újat. Nekem az egyik legnagyobb kedvencem a 21. századi magyar filmek közül. Végig izgalmas, megunhatatlan, parádés szereposztással, remek nyomasztó zenével, komoly mondanivalóval, mindezt humoros elemekkel keverve.
Valahogy van valami szimbolikus és kultikus jelentése a metró világának, a föld alatti létnek, ahova nem süt be a nap, csak néhány ventillátor nyom be egy kis frissítő oxigént. A kitaszítottak, a lecsúszottak világa ez, felkerülni nem egyszerű. Bulcsú (Csányi Sándor) fiatal kora ellenére egy lecsúszott és elveszett, haszontalan és szánalmas fiatalember, aki nem találja a helyét a fenti világban, metró ellenőrként harcol mindennap a bliccelők vicces és agresszív masszív alakjaival szemben. Hasonlóan áll hozzá a világhoz a csapata többi tagja is, hatalmas arcok ezek, a film legjobb karakterei: Mucsi, Badár, Pindroch, Nagy Zsolt. Ez az öt ember még az ellenőrök amúgy is népszerűtlen közösségében is a legalján próbál érvényességet szerezni a BKV szabályainak, sajnos reménytelenül. Az utazó embertömeg rendkívül széles skálán ötletel a normák ellen, amolyan föld alatti lehetetlen küldetés.
Ekkor lép színre az ismeretlen csuklyás ember, aki a metrószerelvény elé löki a kiszemelt áldozatait. Megkezdődik a nyomozás, harc az idővel és a sínpárokkal, bajtársi erőfitogtatás az utolsó vonat előtt, az utolsó esély előtt. Ahogy Bulcsú arca egyre több sebből vérzik, úgy fajulnak el a dolgok, zakkannak a kollégák, zakatolnak a vonatok. Megjelenik utolsó fénysugárként egy jegy nélkül utazó barna medve is (Balla Eszter), aki megcsillantja a feljutást a felszínre és nem árulja el senkinek, hogy ingyenesen utazhat, mert édesapja metróvezető (Kovács Lajos).
A társadalom föld alatti rétegződése ütközik a föld felett hozott szabályokkal, mindenki harcol a saját eszközeivel és lehetőségeivel és lelkiismeretével, a metróellenőrökkel, az utastársakkal, az idővel és önmagával. Föld alatti mélységekben emberi magasságok küzdelme a felszín feletti embertelen élettel szemben. A film egy utazás a föld alatti világba, ahova megváltottuk a jegyünket!
