Perry Lang rendező érdekes és szokatlan témát talált új filmjének, egy fiatal újságíró találkozását és interjúját Istennel. Röviden egy mondatban összefoglalva ennyi a történet, sok izgalmat és fordulatot nem hoz, komolyan kell venni, mert humor sincs benne. Van egy fiatal srác, Paul, aki  vallási témájú cikkeket ír erről-arról, boldogan él szép feleségével, míg egyszer csak összecsapnak a feje felett a hullámok. Haditudósítóként megjárva Afganisztánt, próbálja feldolgozni az ott látottakat, rémálmok gyötrik, majd a házassága is szétesni látszik.

Ekkor jelentkezik egy riportalany interjúra, egy középkorú, elegáns férfi (David Straithain) fehér hajjal és barna nyakkendővel. Azt állítja magáról, hogy ő Isten. Paul (Brenton Thwaites) persze nem hiszi el ezt, és próbál megbizonyosodni arról, hogy az egész csak átverés. Különböző keresztkérdéseket tesz fel a magabiztos riportalanynak, aki gyakorlottan kérdésre kérdéssel válaszol. Mindig frappánsan megmondja a tutit, úgy hogy semmit sem mond. Olyan, mint egy vérbeli pszichológus, egy sikeres coach, vagy egy életvezetési tanácsadás kezdő kurzusán a magabiztos előadó.

Azután még újabb és újabb isteni randevúk követik egymást, Paul egyre jobban elbizonytalanodik, már abban sem biztos, amiben korábban biztos volt. Egy biztos, minél zaklatottabbá válik a jóképű zsurnaliszta, annál többet rendezgeti homlokába hulló rakoncátlan barna hajfürtjeit és annál erősebben csapja össze a városi kerékpárjának biztonsági zárját. Aztán a bicaj eltűnik, de a haja megmarad. A feszültség egyre nő, meg a kérdések száma is. Megtudjuk-e mitől esett szét Paul és házassága, és ki a rámenős mindentudó, és hova tűnt a drótszamár, a válaszom, nem. Vagy igen? Egy kicsit elbizonytalanodtam.

Különlegesen érdekes alapötlettel, számunkra ismeretlen színészekkel, kihasználatlan helyzetekkel elhasznált megoldásokkal próbál izgalmat hozni az unalmasan ezerszer feltett kérdésekre. Műproblémák, igazi gyötrődésekkel, limonádéval kevert szentelt vízben. Hitről hiteltelenül, hiszed-e?