Felix Van Groeningen megindítóan hiteles filmje egy drogfüggő fiúról és édesapjáról, ami megtörtént események alapján íródott másodszor. Először papírra vetette visszaemlékezéseit az íróként dolgozó apa és a kábítószeres fia is, ezekből készült el aztán a forgatókönyv, majd a film. Millió történet, film, zene, vallomás és nekrológ kering elrettentésül és tanulságként a médiában, ezerszer elcsámcsogott és visszaköpött mondatok és okosságok jönnek szembe az olvasóval/nézővel drogtémában. Mégis hatalmas köszönet és tisztelet a film készítőinek és alkotóinak, alakítóinak, mert a történet nem megy át szájbarágósan tanmesébe, sem szentimentális ugyemegmondtamba sem.

Csendesen és visszafogottan meséli el egy tizenéves fiú történetét, aki látszólag éli az amerikai kamaszok átlagos gondtalan életét. Nic Sheffet (Timothée Chalamet) is szerető szülők és édes kistesók veszik körül, bár szülei elválnak, és ő apjával és annak második családjával él, de a két féltestvér azért kitesz egyet. Mégis Nic hamar megismeri a tudatmódosító szereket, azoknak keményebb és ütősebb fajtáit is. Nic tehetsége az íráshoz, vonzalma a képregényekhez segíti a nézőt abban, hogy megismerje a belül működő gyilkos és visszafordíthatatlan folyamatokat és a gonosz démonokat, amik kristálytisztán, mint az amfetamin dolgoznak Nic szervezetében.

A film igazi fonala mégis az apa (Steve Carell) rendíthetetlen szeretete  és gigászi küzdelme fiáért. Valami olyan erőteljes és mindenek feletti harc ez, ami nehezen hasonlítható máshoz. Nincsenek hatalmas csaták, hangos kiabálások, üvöltöző telefonbeszélgetések, csak néma küzdelem van a szakemberekkel, az érzésekkel, a tudománnyal és a rehabos ápolókkal. Mindig és mindenkor a fiú iránti érzelmek és féltések és a szülői védelmezés diktál a lehető legreménytelenebb helyzetben is.

Eszköztelen és valósághű alakítások teszik nagyszerűvé ezt a filmet, ami témájában és műfajában is az elsők között érdemel helyet. Nic naplójában szinte diagnosztikus pontossággal követhetőek a kábítószerek hatása a szervezetében, amikor még pontosan megfogalmazhatóak a gondolatok arról az érzéséről, hogy hogyan vágyik még több és erősebb anyagra, melyik a valóság, melyik az álom. Aztán, ahogy blokkolnak a tudatmódosítók már egyszerűbbek a dolgok, a vágy, az anyagra, v-á-gy, anyag, a-a-ny--ny--ag, a a a a................