Morten Tyldum rendező által készített angol-amerikai életrajzi dráma a Kódjátszma 2015-ben került hazai mozikba, eredeti címe The Imitation Game. Nekem az egyik nagy kedvencem, talán azért, mert a filmben többszörösen hányatott helyzetű ember alakít és alkot valami egetverően nagyot. Alan Turing angol matematikusról van szó, akit Benedict Cumberbatch játszik. Alan nem egy átlagos fickó, egy beképzelt matematikus, abból is az egyik legjobb, ha ez még nem lenne elég, még antiszociális különc, autista beütéssel, embereket és főként a nőket nagy ívben elkerülő férfi, aki saját neméhez vonzódik. Ez a legalább három csillagos különlegesség  hajszolja életét az extrém sportot űzők kategóriájába.

A film a II. világháború idején játszódik, főhősünknek és hasonló zsenialitású társainak (mínusz autizmus, mínusz homoszexualitás) csak egyetlen titkos dolguk van, az aznapi német rejtvény megfejtése. Itt nem valamiféle keresztrejtvénnyel van dolguk, függőleges 12 hat betű,  harmadik b, sem találd meg a két kép közötti három különbséget, hanem a harci feladat a nácik feltörhetetlennek hitt Enigma kódjait megfejteni. A történet egyik szála ez, hogyan és milyen módszerekkel próbálkoznak a zsenik hónapokon át, hogyan készül el egy ős-ős számítógép alap, a sok fogaskerék hogyan próbálja gyorsítani a kombinatorikai feladvány összes variációját.

Annál a történelmi pillanatnál vagyunk, amikor a gép beelőzi az emberi elmét. Vannak nehezítő körülmények, Alan különcködései, amik érdekes módon egy bájosan pislogó hölgy segítségével (Keira Knightley) azonnal redukálódnak (haha), meg aztán ott egy többszörösen beépített Matahari, aki férfi (és a nőkhöz vonzódik), meg a türelmetlen angol vezérkar.

A sztori másik, és ennél sokkal fontosabb szála Alan szexualitása, ami kezdetben csak sejthető, aztán később nyilvánvalóvá válik. Ez a múlt század negyvenes éveiben szigorúan büntetendő volt, börtönben letöltendő avagy hormonkezelés járt ezért. Hogyan és milyen módon ítéltetett meg Alan, elfeledvén azt az aprócska tényt, hogy emberek millióit mentette meg a biztos haláltól, erről szól a film.

Leszámítva néhány romantikus megoldást, mint például a baráti alma osztogatás tízóraira, meg a megoldások megoldása az időjárásjelentéssel, meg leszámítva Joant alakító Knightley babaarcát (miért nem bírom?), meg a háborús bejátszások didaktikusságát, vannak értékei ennek a filmnek. Az egyik Mark Strong (Stewart karaktere), a másik Matthew Goode (Hugh), a harmadik az igazi Alan Turing. Megmérettetett és könnyűnek találtatott, pedig súlyosan nehéz volt, mint egy kőkorszaki számítógép-monstrum, amit valaki Christophernek nevezett.