Csuja László elsőfilmes rendező nem követte a sablonos filmgyártás időrendi sorrendjét, miszerint van egy jó sztori, csináljunk belőle egy izgalmas filmet, keressünk hozzá megfelelő színészeket. Megfordította a helyzetet, talált két szimpatikus fiatalt, kerített köré egy történetet, aztán megcsinálta a filmet és jól tette. Kifordította azzal is a dolgokat, hogy nem színészekkel dolgozott. Szinte minden szereplő amatőr, akikkel nem az egyetemen találkozott. Különleges arcok ezek, szinte csak a saját karakterüket kell hozniuk.

Laci (Réti László) egy értelmi sérült fiút alakít, akit a film első öt percében gyámság alá helyeznek. A sérültség valós, Laci az életben sem más, csak annyiban, hogy paraolimpiai bajnok is egyben. Szerepe szerint egy szűkszavú, csendes és visszafogott srác, aki a bútoriparban (rakodás) dolgozik szorgalmasan. Alapjáraton a légynek sem tudna ártani, ezt ki is használják rendesen a körülette lebzselő hiénák.

Bianka (Berényi Bianka) sem koptatta sokat az iskola padjait, annál inkább telefonja képfeltöltő gombjait, a rendkívül fotogén lány Instagram sztár, megilletődöttség nélkül pózol mindenhol. Hátránya egyben előnye is, ösztönösen hozza az unatkozó, szabályokat-törvényeket semmibe vevő gyökértelen fiatalt. Terve és gondolatatai csak az elkövetkező egy órára vannak, ha vannak. Felelősséget vállalni még saját magáért sem tud, nem másokért. Kásás beszéde nehezen érthető, ahogy tettei is egyre merészebben vállalhatatlanok.

Történik ugyanis egy átlagos meleg nyári napon, hogy a csavargó, család nélküli fiatal lány elvisz egy kisbabát a lakótelepről, hogy aztán megismerkedve Lacival, meginduljon a közös élet, a közös menekülés. Munkásszálló, lakókocsi, kemping, állomások, próbálkozások. Minden, ami a leggyorsabb zuhanáshoz vezet. Munka, pénz, 21. századi rabszolgaság, amely megmutatja, hogyan épül-szépül kis hazánk, uzsorakamat, mert mindenki segít, ügyvéd, itt írd alá. Fájdalmasan kiszolgáltatott fiatalok és egy éhes csecsemő, vajon sikerül-e a céltalan cél, a tervek és gondolatok nélküli lét? Mennyi boldogság jut ennek a három embernek, meddig marad a virágkoszorú Biankán és a kisbabán? Annyi, amennyi ideig beleüvöltik a mikrofonba az Ocho Macho slágert? Jó, jó, jó, jó, de jó nekem....

Gondolatébresztő sztori, amatőr alakítások, profi rendezés, végig feszültségben tartás, amikor egyértelmű a bukás, csak idő kérdése az. Laci és Bianka ösztönös alakítása értékes vadvirágok a Virágvölgyben, amiket onnan kiszakítva már nevetségesen hatnak  a virágboltban a nemesített rózsák és gerberák között. De a többiek a filmben szintén őshonosak a mezőn, a munkásszállós lakótárs, a segítő szociális munkás, az építkezésen dolgozó férfiak, a műkörmös kiscsaj és a kocsma delíriumos csapata, valódi kórók, kamillák, zsályák, maszlagok és szarkalábak ezen a celluloidos réten.