Ez a francia-belga filmvígjáték nem hazudtolja meg önmagát, pont azt tálalja, amit a néző elsőre gondol róla, viccesen elgondolkodtató, hol komikus, hol tragikus helyzeteket szervíroz. Dominik Moll rendezte történet napjainkban játszódik, egy átlagos francia családban. Persze a szülők elváltak, a gyerekek kamaszok. Mindenki teszi egymás mellett a dolgát, nincs szövegelés, nincs probléma. Egy darabig...

Philippe Mars (Francois Damiens) a családfő, aki se nem határozott, se nem irányító fickó, csupa jóság és segítőkészség, aki hisz a jó példa erejében. Volt felesége szó nélkül és váratlanul lepasszolja a kölyköket két zsák ruhával, testvére ideiglenesen otthagyja kis csivaváját, és a szomszéd kutyája után is ki takarít? A becsavarodni készülő kolléga mellé rendelik egy izgalmas irodában, és megtörténik az, ami várható volt. Főhősünk van Gogh imitátorként folytatja munkáját, mert a kisbalta röppályáját szerencsésen keresztezte.

Azaz csak folytatná, ha két pszichopata be nem költözne hozzá, akik muszakát főznek a konyhájában, ami eléggé zavarosnak mutatkozik, ahogy a készítői is. Philippe kamaszfia az iskolai békák megmentéséért harcol, kamasz lánya éjjel-nappal tanul, hogy ne legyen olyan lúzer, mint az apja. A család/társaság nagy része egy robbantást tervel ki, hogy megvédjék a tojásból kikelt kiscsirkéket az emancipáció védelmében. Amikor a hülyeség a tetőfokára hág, akkor áll sarkára a kisember.

Annyit el kell árulnom, hogy az iskolai biológiaszertáros békák megmenekülnek, hála Philippe-nek. A tojáskeltetőben hogyan alakultak a dolgok a kiscsirkékkel, az ugyan nem derült ki, és hogy milyen sajnálatos félrelépés történt a kis csivavával, az igen. Bizonyosan ez a legmegdöbbentőbb dolog az apa életében, melyhez  korábbi feldolgozatlan testvéri konfliktus vezethetett.  Ha valaki itt elvesztette a fonalat, akkor jön az uborka a képbe, amiről a magyar forgalmazók adták a címet.

Magával ragadóan kedves film, telis teli poénnal és felfordulással. Sokszor az elmebaj és a zsenialitás nagyon közel áll egymáshoz, néha átköszönnek egymásnak a kerítésnél, és néha szomszédolnak is. Meddig lehet szó nélkül tenni a jót, a kötelességet, a szabályokat, a szerepeket? 

Meddig lehet enni húst krumplival unalmasan és egyhangúan? Mikor dobja fel már egy kis savanyúság? Mondd ki, hogy uborka!