Alice Rohrwacher olasz-német származású rendezőnő elrepíti a nézőt egy különleges világba, egy olyan világba, ami nyomorúságosan csodálatos, elképzelhetetlenül mai és mégis ezeréves. Meseszerű és fájdalmasan élethű. Miről is lehet szó? Van valahol Itáliában egy holdbéli táj, ahol éjszaka farkasok üvöltenek a holdra emberien, nappal emberek dolgoznak a dohányföldeken állatiasan. Mielőtt valaki azt gondolná, ez csak valami fantasy, sajnos megtörtént események alapján készült.

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy messzi vidéken egy gazdag márkinő, aki a dohányiparban dolgozott. Hogy dolgozott, az azért erősen túlzás. A külvilágtól teljesen elzárt faluban rabszolgasorban tartott emberekkel termesztette a dohányt. Az üzlet évtizedeken keresztül szinte napjainkig működött volna, ha egyszem fiacskája világgá nem ment volna. Nincs hamuban sült pogácsa, csak egy rendőrségi riasztás, amikor a szervek súlyos csizmájukban belépnek a feudális kis mikro-társadalomba. 

Hamarosan az újságok címlapjára kerül a nyomorúságos sztori, a márkinő pedig a börtönbe. Az elfeledett falu a városban próbál szerencsét, nem sok szerencsével. Elhagyott ipari műanyagtartályokban éldegélnek tovább, mindenféle képesítés nélkül próbálnak életben maradni. Egy fiatal fiú, Lazzaro is ennek a famíliának a tagja volt, aki egészen különlegesen viselkedett aprócska gyerekkorától kezdve. Egyszerűen jó volt, mindig és mindenhol. Famíliája ki is használta és kinevette ezért.

Lazzaro a nagy leszámolásból szerencsésen kimaradt, mert éppen lezuhant egy szakadékba, ahol a farkasok martaléka lett volna, ha nem írja át a forgatókönyvet valaki. Így átaludt néhány évtizedet, hogy újra találkozzon korosabb rokonaival és a nem a tisztességben megőszült márki fiúval. Lazzaro nem érti a világot és nem érti az embereket. Vesztére nem érti a banki ügyleteket sem, sem a fegyvertartásra vonatkozó szabályokat.

Szomorúan szerethető történet, melynek központi figurája Lazzaro, a naív jó szándékú fiatal, akit Adriano Tardiolo alakít nagyszerűen. Érezhető alakításában az amatőrség, ahogy nyílt tekintetével rácsodálkozik a világra, a kamerára. Van benne valami fennköltség, tisztaság, ahogy a környékben portyázó farkasok szemében is. Gyönyörűen emberi. Ahogy a farkas hagyja ott az élhetetlen várost, úgy löki ki a világ Lazzarot. Reménytelen történet, reménytelen világ.