A napokban került a mozikba Bodzsár Márk második filmje, a Drakulics elvtárs, műfaját tekintve humánus és visszafogott vámpírfilm. Fekete humorú kissé morbid vígjáték Magyarország 70-es éveiről, vérvörös szőnyeggel és gyanúsan piros "Hüsi" üdítővel. Ki lenne a címadó pártember? Egy külföldre szakadt hazánkfia, aki néhány évtized után hazalátogat, aki mindenképp gyanús. Amúgy is gyanús, de most igazán gyanúsan gyanús. Felsőbb (Kádár), sőt még felsőbb (Brezsnyev) utasításra minden lépését figyelik, és szervezik testhezállóan passzoló vérgyűjtő munkáját.

A fiatalos Fábián elvtárs (Nagy Zsolt) a hivatalos verzió szerint véradást propagáló útra érkezett kis hazánkba, hogy vietnámi barátainknak alkari segítséget nyújtasson néhány liternyi vérrel. Termelőszövetkezetek, házgyárak, üzemek látogatása a feladata. De hogy kiderüljön néhány nem létező titok, ráeresztik a kémelhárítás naívan profi elvtársnőjét Madárkát (Walters Lili), háttérben pedig kissé bunkó élettársát Kun elvtársat is (Nagy Ervin). De figyel az alsó szomszéd is mindent, és kedves neje is, stopperral mérik a férfiúi teljesítményt diódarálás és fegyvertisztítás között. Autók ki és be tudtuk nélkül nem jöhet. És zakatol a csillebérci kisvonat is úttörő kispajtásokkal és az örökifjú Fábián elvtárssal, "száll a zének" messze-messze. Fröccsen a sült kolbász, hogy aztán nagyot toccsanjon az aszfalton visszafelé. De a legjobb rész, amikor a cigányzenét hirtelen felváltja a piros Mustangból egy kis pszichedelikus rock, ráeresztve a felkészületlen szocialista kelet-európai falusiakra.

Magyar Mária elvtársnő, fedőnevén Madárka természetesen küldetése során beleszeret a Mustángos bőrdzsekis örökifjúba, hogy aztán ő is a nyomdokaiba lépjen. Sikerül-e összegyűjteni néhány tartálynyi magyar munkásvért, odaér-e a vietnámi barátokhoz, Kádár elvtárs maradhat-e helyén, és Brezsnyev elvtárs tovább öregszik-e vastag ukrán szemöldöke alatt ez nem derül ki. De hogyan éltek és gondolkodtak elődeink a hetvenes évek elején, abból kapunk egy bambis üvegnyi ízelítőt. 

 Korhű helyszínek, szocreál ruhák, hiteles karakterek és néhány ismétlődő poén a kenyérsütő férfi nemi szervéről feledteti a vérszegény forgatókönyvet és a kissé vontatott cselekményt. Kár érte, mert szinte az utolsó mellékszereplőig mindenki nagyszerű a filmben. Nagy Zsolt kiváló a kőkemény-burzsuj-vagány figurában, Nagy Ervin  otthon van a bunkó-paraszt hálátlan alakításban is, Walters Lili törékenységében ott a harcos akarat. Thuróczy Szabolcs kis szerepében is nagyszerű titkárnőjével (Kerekes Éva) együtt, Borbély Alexandra egy vicc erejéig bekapcsolódik a történetbe, ahogy Bödőcs Tibor háromperces konferálásába sajnos nem fértek a búcsúszentlászlói poénok.

Nagy köszönet a film készítőinek az izgalmas alapötletért, a rengeteg kihasználatlan helyzetért. Olyan ez, mint az új magyar narancs, mely kicsit savanyúbb, kicsit sárgább, de a miénk. Olyan, mint egy drakula film, mely kicsit unalmasabb, kicsit langyosabb, de a miénk.