Nem láttam még koreai filmet. Ennél jobb indítással nem is kezdhettem volna, amolyan rajt-cél győzelem, teljesen elvarázsolt, teljesen idegen világ, ahol még az arcokat is nehéz megkülönböztetni, kortalan és nemtelen figurák jelenléte. Ehhez jön még az a hihetetlenül érdekes nyelvi világ és hanglejtés, ami európaiaknak nehezen megfejthető. Nemcsak a kérdések, válaszok mibenléte, hanem az öröm, bánat, nevetés és sírás távolkeletisége is lenyűgöző és megfejthetetlen. Ennyi nehezítő tényező ellenére is élvezetes a Joon-ho Bong rendezte Élősködők (Parasite) című film. Műfaja meghatározhatatlan, indít egy kis vígjátékkal, aztán jön a hétköznapi realitás, majd beindulnak az akciók, átcsap horrorba és végük melodramatikusan zár. Sokszínűsége mellett mégis a kiszámíthatatlansága a legnagyobb.

Csengetnek, beindulnak az események, váratlan telefonhívás, nyolc percnyi gyors akció, egy ajtó kinyílik és a szülinapi tortára vér fröccsen. Két szöuli család életét ismerhetjük meg, az egyik egy alagsori szagos-bogaras lakásban szűkölködik a szomszéd wi-fijén, a másik egy gyönyörű villában éldegél alkalmazottaival és ölebeikkel. Egy véletlen-szerencse és több szándékos-erőszak után az alagsori Kim család már a gazdag Pak családnak dolgozik. A dolgok akkor fordulnak rosszabbra, amikor a befőttespolc megmozdul. Rengeteg helyzet és konfliktus- poén  röpül a levegőben és nyomakodik a nappali kanapéjára és fekszik alá is. Fontos szerepe van a baracknak is a hűtőben, de a szagok is gyilkolhatnak.

Valahol éles társadalomkritika, de inkább emberi természet szatíra. Vagy vígjáték-dráma. Nincsenek benne jók és rosszak, csak lent és fent. A rosszak nem mindig fent a luxus negyedben laknak, az alagsoriaknak is vannak hmm húzásaik, de az ember nem tud mindig ember maradni, főleg ha elönti hajlékát a szenny és tornateremben éjszakázik, vagy ismeretlen eredetű női bugyit talál az autójában. Az is lehet a terv része, hogy nincs terv, a vasaló sem csak a ruhákat simítja, de a bűz lentről jön.

Fondorlatosan izgalmas film, kihagyhatatlan, rendkívül jó színészi alakításokkal. Engem legjobban a sofőrt alakító apa Kim Ki-taek (Szong Gankho) nyűgözött le ezer féle arcával, de fiát alakító Ki-woo (Csö Usik) is partner volt ebben. A történetben nagyon sokat lépcsőznek a lakáson belül is, de az utcán is, ennek szimbolikus szerepe van, jelentése nem különbözik a nyugatitól. A lent itt is lent van, a fent meg, na az elérhetetlen. Milyen a közepesen átsütött nyolcperces random? Kóstoljuk meg Koreát.