Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki a napokban, hetekben megnézte a 2011-es Soderbergh rendezte Fertőzés című filmet. Amíg itthon üldögélünk és persze dolgozunk is, az egész világ a feje tetejére állt egy egészen aprócska, láthatatlan vírus miatt. Több ezer/millió halálos áldozat, küzdelem a vakcináért, határzárak, fertőtlenítések mindenhol és a kimerült ápolók. Ez lenne a napi helyzetjelentés, egyben a film tartalma is. Biztos vagyok abban, hogy egészen máshogy nézte az ember 2019-ben, és egészen máshogy látja ma 2020 tavaszán a néző, bárhol is van a golyóbison. Minthogy kilenc évvel ezelőtt mutatták be ezt a katasztrófa filmet, műfaját tekintve fantasy volt eddig a percig. Az álom (rémálom) megvalósult, rengeteg az áthallás, átfedés, itt a reality.

De ne szaladjunk előre ennyire, mert nem ér utol bennünket a filmbeli hongkongi denevér (ürüléke). A sztori kezdetén egy fiatal amerikai hölgy (Gwyneth Paltrow) vidáman szopogatja Kínában az üzleti koktéljait, majd repülőre ül, átszállásnál időt szakít egy kis kapcsolatápolásra, hazaérve kollégája érte megy autóval, majd betoppan családjához, hogy két kontinensen végigfertőzve összeessen a konyha kövén. Az utazás minden részlete jelentőséggel bír, kivel fogott kezet, a poharával ki érintkezett, merre járt, mit hova tett és kivel beszélt.

Mire a boncasztalon felhajtják Beth hajas fejbőrét, már százezrek esnek össze az utcákon, minden országban és kontinensen, megindul a küzdelem a gyilkos vírus ellen. Az egyedül maradt apa (Matt Damon) szemén keresztül látjuk a mindennapokat, a küzdelmet az élelemért és a megmaradásért. Nevelt kisfiát is elvesztve, kamasz lányával próbálnak elszigetelve meghúzódni lakásukban. Mindennaposak a betörések, rablások, a városba beköszön az apokalipszis. Rémhírek terjednek, ál-gyógyszerekért tapossák az emberek halálra egymást, eljött a cirkuszi mutatványok, szemfényvesztő hírek és bloggerek ideje.

Szimpatikusnak tűnő "meggyógyult" Alant (Jude Law) is milliók követik, és hisznek minden szavának. Folyamatosan támadja a kormányt, az intézkedéseket, ezzel csak keveri azt, ami a fő-fő kiváltó és lepottyanó ok volt Hongkongban egy denevér kloákájából egy átlagosnak tűnő 0. napon. Közben megindul a harc a küzdőtéren, a tapasztalatlan, de csinos infektológust (Kate Winslet) kiküldik a helyszínre, a gócpontot megkeresni. Hiányosnak mondható védőfelszerelésben nem sok esélye volt élve és túlélve megtalálni.

Ahol összefutnak a szálak és elindulnak az intézkedések, az Ellis (Laurence Fishburne) fő-fő munkatárs, aki szakértelemmel és emberséggel veszi az akadályokat és menti a menthetőt. Közben a vírus is mutálódik, vizsgálódik, és terjed, Leonora doktornő (Marion Cotillard) laborjában is, az rhesus kismajmok hullanak, mint a legyek, míg végre az egyik vakcina életben hagy egy emberszabásút, hogy megmentse felmenőit.

Nagyon izgalmas és tanulságos történet, semmiképpen nem keverve a valósággal, bár sok minden egyezik a filmben a napi hírekkel. Ami kipattant egy évtizede egy író agyából és egy rendező fejéből, mennyire távolinak és elképzelhetetlennek tűnt, majdnem valósággá vált. Ezt a gondolatmenetet követve gyorsan húzzuk le a fejünket, mert jönnek hamarosan az ewokok, az apró űrmacik.