Képzeljünk el két kis öreget, egyikük 75 éves, a másik meg 85. Mit csinálnak egész nap otthon? Üldögélnek és beszélgetnek a régi szép időkről és várják, hogy meghozzák az ebédet a műanyag éthordóban. Este szépen elválnak egymástól és a fogsoruktól, és másnap kezdődik minden elölről. Hát kérem szépen, a Kominsky-módszer című sorozat főszereplői a fenti kis öregek egyben hatalmas színészek, itt csak az esztendők száma stimmel. Sandy (Michael Douglas) és Norman (Alan Arkin) nagyon jó barátok, korábban együtt dolgoztak. Míg Sandy egy lecsúszott(!) színészként dolgozik, Norman korábbi ügynöke volt.

A két kisöreg mindig jön-megy, állandó időhiányban szenvednek, rengeteg problémájuk van, szóval a sorozat nem unalmas, kimondottan szórakoztató. Persze nagy események nem történnek, mégis magával ragadó a sztori. Azzal indul, hogy Norman felesége meghal, történik egy kis csetepaté a búcsúszertartáson, mert a rég látott lányuk, Phoebe (Lisa Edelstein) előkerül valahonnan. Néha viszont a néhai feleség is előkerül, akivel Norman vidáman elbeszélget a kanapén. Ott van Lisa is, Sandy lánya, aki az egyetlen józanul gondolkodó figura, karcsúnak nem mondható testalkatával. Később bepasizik, ebből is nagy galiba támad, jóval idősebb szerelmével.

Zajlik a nyugdíjas élet, temetések és kórházak, és mindkettőjük életébe belép az új szerelem. Bájosan megoldják ezeket a helyzeteket is, bár folyamatosan zsörtölődnek egymással és a világgal. Megismerkedhetünk a mélynövésű urológussal is (Danny DeVitó), akivel alaposan kitárgyalják a tüneteket és a megoldási javaslatokat az időskori prosztata helyzetről.

A legjobb részek a drámastúdióban zajlanak, amit Sandy vezet, lánya, Lisa pedig asszisztens. Helyzetgyakorlatok, felolvasások, nagy drámák az amatőr színpadon, Sandy hozzáértő segítségével, az un. Kominsky-módszerrel,  itt a néző úgy érzi, Douglas most nem Sandy, hanem önmaga. Őszinte mondatok, segítő gondolatok, jó és rossz alakítások, bensőséges kis csapat munkája ez, mert színház az egész világ.

Mégis mitől működik a sorozat? Attól a mindent átható kínosan nehéz mindennapoktól, amiket csak humorral és öniróniával lehet vidáman átvészelni. Ettől fergeteges a két "kisöreg", akik néhány évtizedet már lenyomtak Thália színpadán, vagy a kamerák előtt. Míg Arkin 1959 óta, Douglas 66 óta dolgozik színészként, számos legendás alakítás fűződik nevükhöz. Nagyságuk a hiteles kisemberben mérhető, zseniális nyugdíjasok prosztatástul, stúdióstul, szerelmestül, csak az éthordó hiányzik. Várjuk a 3. évadban.