Csak akkor szabad leülni megnézni A vadászat című 2012-es dán Vinterberg filmet, ha viszonylag jó kedélyállapotban van a néző, mert így is biztosan hazavágja, ha eleve rossz hangulatban áll neki, akkor menthetetlenül a mélybe kerül másfél óra leforgása után. Egy kegyetlen egyszemélyes drámát lát, ami majd napokig forog és kevereg a fejében, és azt kérdezi, miért? Vannak olyan részek, amik beleégnek az ember fejébe örökre, akkor is, ha éppen szakad az eső a történetben.

Átlagos és családias dán kisvárosban zajlik az élet és a demokrácia, érik a sajt, mindenki ismeri egymást, feltétel nélkül megbíznak egymásban, hétvégente összejárnak sörözni a meglett férfiak, a vadászatnak is komoly hagyományai vannak, egyelőre csak a vadállat-vadászatnak. Jólét, buli, pia, ennyi kell a boldogsághoz. Ez a boldogság tartósnak és öröknek tűnik, míg egy óvodás kislány csendes, késő délutáni gondolata bedönti a fentebb leírtakat.

Lucas (Mads Mikkelsen) negyvenes elvált férfi, aki egy igazi pedagógus alkat, szereti a gyerekeket, szívesen játszik velük, miután megszűnt iskolájából egy óvodában kap asszisztensi állást. Magánélete is jól alakul, barátnőre talál, kamasz fiával is igazán jó a kapcsolata. Őszinte barátságban van Theoval (Thomas Bo Larsen), kettejük között elhangzik egy látszólag jelentéktelen mondat a sztori elején, ami később döntően fontos lesz. Akkor fordul a kocka, amikor a szőke és ártatlan kis angyal Klara (Annika Wedderkopp), mellesleg Theo kislánya, a fő-fő és agilis óvónéninek elmeséli, hogy Lucas mely testrészét látta. Innen beindul a gépezet, a vadászat Lucas óvóbácsi életére.

Először csak egy "szakavatott" gyermekpszichológus beszél a kislánnyal fontos három percet, ami alatt a képzelet azonnal valósággá válik, aztán jön a szülői értekezlet, amikor az otthonról hozott süti megkeseredik egy pillanat alatt, aztán a munkából felfüggesztés. Lucas türelmesen reménykedik, minden a helyére fog kerülni hamarosan, de a dán kisváros barátnőstől, barátostól, szomszédostól, volt feleségestül, boltostól és mindenestül ellene fordul. Egyre durvább támadások történnek Lucas ellen, egyetlen ember hisz neki, a fia Marcus (Lasse Fogelstrum). Bár a rendőrök kihallgatás után hazaküldik a vádlottat, ez csak olaj a forró tűzre, pontosabban tégla az ablakba, kötél a kutyára és ököl az arcba.

A történet szenteste a templomban csúcsosodik ki, amikor Lucas Theo szemébe néz, és Theo meglátja azt, amit eddig nem látott, a tiszta őszinte tekintetet. Bár a film tálcán kínál egy megnyugtató verziót, néhány lövés jelzi, hogy a falu nem felejt. Aki egyszer kabátlopás ügybe keveredett, az mindig is benne marad, ha van kabátja, ha nincs. Pusztító erővel lépeget a néző az emberekbe vetett hitből a kilátástalan semmibe.

Nagyon fontos film, döbbenetes erejű alakításokkal, tükör a híreknek, a hírolvasóknak, az emberi kommunikációnak. Mi a hazugság és meddig az? Attól függ, ki mondja? Miért mondja. Biztos nem hazudik. Ártatlan kisgyerek. Szegény szerencsétlen. Nehéz szavak nélkül elmenni mellette, de nem könnyű okosat szólni. Amikor dől az információ a 21. századra minden irányból, másodpercek alatt fut körbe bolygónkon egy-egy "igazság", és dől romba egy hit, legyenek emberek, akikre ha ránézel, tudod az igazát. Mads Mikkelsen nevét meg kellene tanulni a filmes szakmának, a mozikedvelőknek. Ez az igazság.