Vannak olyan filmek, amikben hatalmas színészek alakítanak kiválóan úgy, hogy megpróbálnak rájönni, hogy érezhet az alakított figura. Ehhez kell a rendező segítsége, a színész utánajárása, könyvek stb, és a néző elhiszi, hitelt ad neki, díjakat kap. Aztán vannak az olyan játékfilmek, amik súrolják a dokumentumot, amatőr alakítások, majdnem önmaguk, de mégsem, és éppen ettől válik nagyszerűvé az alkotás. Vranik Roland (rendező) nyugodtan szürcsölte kávéját egy kültéri presszóban, amikor elhaladt előtte Cake-Baly Marcelo, aki pár méter és perc után főszereplője lett Az állampolgár című magyar filmnek. Könnyen kitalálható, ez a helyzet az amatőr színészes film elkészülése.
Ha nagyon lényegre törően és röviden szeretném vázolni a helyzetet, akkor egy szerelmi háromszögről van szó a filmben, ahol a negyedik fél a magyar állam. Szóval egy férfi, középkorú és színes bőrű (sajnos ezt fontos megemlíteni az események szempontjából), szeret egy nőt (középkorú és fehér, házas), aki viszontszereti őt, eddig minden happy lenne, de ő házasságot szeretne kötni egy másik nővel, aki gyönyörű (fiatal és perzsa), és van egy pár hónapos kisbabája, akit mellesleg segített világra jönni. A férfi, Wilson (dr. Cake-Baly Marcelo) afrikai menekült, a nő Mari (Máhr Ági) Mátyásföldön fogadja magántanítványait, míg Shirin (Arghavan Shekari) Iránból menekült Bicskéig papírok nélkül állapotosan.
Wilson már évek óta dolgozik Magyarországon, munkája, albérlete van, csak éppen állampolgársága nincs. Tanul, készül, de a vizsgákon mindig megbukik. Főnöke tanácsára felkeresi Marit, akivel átveszik a hungarikumokat és még néhány fontos történelmi eseményt, majd megismerik holt költőink örök érvényű verseit és egymást testestül-lelkestül. Egymásba habarodnak, mint lecsóba a tojás. (Vajon a lecsó is hungarikum?)
A habarodás közben váratlanul betoppan ismeretlenül Shirin, mindenféle papír nélkül, hogy Wilson heverőjén gyorsan megszülje iráni szerelme gyümölcsét. Wilson mindenkin segíteni akar, ezért elvenné őt, hogy a lánynak papírjai legyenek, de Mari féltékeny lesz, titokban lépéseket tesz az ügyben. Közben zajlik az élet, a pici megbetegszik, a közös képviselő csönget, a hentessel meg kisütnek valamit, ami nem szalonna.
Wilson újra és újra nekifog a vizsgának, magolja a Szózatot, sorolja a vezéreket, hallgatja Bartókot és nem érti a szent Jobbot és korábbi tulajdonosát. Wilson lelkes, a vizsgabizottság szigorú, és mire sikerülne, összedől minden. Aljas húzások, piszkos hétköznapok, durva beszólások és a lassan forgó magyar bürokrácia forgácsolja szét a pesti albérletben meghúzódó triót, hogy ki-ki nyugatra, délre vagy keletre távozzon jószántából, kényszerűségből vagy erőszakkal.
A film nagyszerű, nem a menekültekről szól, nem arról akar szólni (még a válság előtt készült), hanem Wilsonról és Shirinről és a fenséges és mindenható hivatali gépezetről, aminek rozsdás és akadozó működése alatt embereket tapos szét úgy, hogy természetesen senki nem veszi észre.
Azzal, hogy amatőr színészek játszanak a filmben, a film kapott egy olyan hiteles bűbájt és szomorú valóságot, hogy Wilson szájából a Szózat egy plusz értelmezést kap. Itt élned, halnod kell...
