A holnap egy új nap című olasz drámát (2019) Simone Spada rendezte, és  kimondottan lassú történetvezetésű film, teljesen belepasszol  a kimondottan lassú történetvezetésű karanténban töltött otthoni létbe.  A közel három hónapnyi home office-sorozatok-könyvek-kovászolás tetralógiájában már az is örömmel tölti el a nézőt, ha képernyőn tengert lát és szájmaszk nélküli embereket. A filmben sok izgalom és feszültség nincs, hacsak nézése közben belehasít az éterbe a kaputelefonon a postás vagy a pizzás fiú, vagy megjön a csomagfutár.

A történet négy nap eseményeit meséli el, két korosodó olasz férfi újra találkozását. Giuliano (Marco Giallini) a népszerű színész és rendező habzsolja az életet és a barátnőket, római lakását csak a szintén korosodó kutyájával osztja meg, míg egy napon megkapja a gyógyíthatatlan diagnózist. Megfordul vele a világ, keresi a kapaszkodókat és a gyógymódokat, egy esztendő fájdalmai és sikertelenségei után egy napon feladja, nincs több kezelés, tudatosan készülődni kezd a halálra.

Ezen a ponton érkezik a földgolyó másik oldaláról haza a gyermekkori barát, a félszeg Tommaso (Valerio Mastand). A két férfi újra egymásra talál, Tommaso segít Giulianonak elrendezni a hátralévő fontosnak tartott dolgokat. Leszerelni a rajongó fiatal lányokat, a megfelelő koporsót kiválasztani, a hűséges kutyának új gazdát találni, felkeresni Leót, Giuliano egyetemista fiát. Ahogy telnek a napok, egyre mélyebb tartalmú beszélgetések követik egymást, lehullik a beteg férfiról a sármőr szerep, előkerül a múlt és a számvetés.

A film nagyon szépen mutatja be a férfi és kutyája kapcsolatát, az elválásra készülés tétova és szeretetteljes mozdulatait. A szavak nélküli apa-fiú utolsó ölelését, a két jóbarát búcsú nélküli fájdalmas elválását. A két főszereplő próbál humorizálni a nehéz helyzetekben, oldani a feszültséget, jól áll nekik ez a lehetetlen jópofizás, mindegyik tudja a másikról, hogy miért csinálja. Az egyik lazának és jókedvűnek akarja mutatni magát a másik előtt, miközben feszült és rosszkedvű és fájdalmai vannak. A másik pedig szomorú, de vidámságot próbál belecsempészni barátja utolsó napjaiba. Ha nem sikerül, jöhetnek a könnyek.

Egy búcsúzós film mindenféle allűrök nélkül, olasz ricottával és bazsalikommal, beleszőve egy kis Veszedelmes viszonyokat, leöntve némi tequilával. Mindent áthat benne az olasz életérzés, mindent befon benne a fülbemászó olasz zene, és jöhet az ínycsiklandozó spagetti is.