A menyét meséje című argentin filmet (2019) Juan José Campanella rendezte, műfaját tekintve nem természetfilm, bár egy eldugott kastélyban játszódik, ahol esténként megjelenik néhány hívatlan ragadozó vendég, és indokolatlanul sokszor eldörren a puska. Vígjátéknak sem mondható egyértelműen, mert akad néhány hulla eldugva benne, de kimondottan dráma sem, mert ledönti a nézőt a fekete humor az előtérben kanyargó lépcsősoron. Elbújt benne egy kis generációs feszültség, mint papírhengerben a tarantella.

A történet arról szól, hogy a fent említett ódon és lepusztult kastélyban éldegél néhány, konkrétan négy nyugdíjas művészember, egy régen híres színésznő, Mara Ordaz (Grasiela Borges)  kevésbé híres férjével, Pedroval (Luis Brandoni), egy rendező Martin (Oscar Martinez) és egy forgatókönyvíró Norberto (Marcos Mundstock). Ez a négyes fogat él morbid vidámságban a falak között, míg be nem toppan két eltévedt fiatal. Mara az egyetlen, aki örül a látogatóknak, de főleg a nyájas fiatalembernek. A többiek gyanúsan nézegetik egymást, próbálják kiállni egymás próbatételeit, mind a biliárdban, sakkban, és menyét-lövészetben.

Kiderülnek titkok és leomolnak az otthoni házi színpadi brokátfüggönyök is, korábbi lakók hűlt helye és a kedves fiatalok eltévedése sem volt véletlen. A bájos és elbűvölő kis hölgy (Clara Lago) sem nem eltévedt, sem nem turista, csak egy kis ingatlanügynök, aki minden eszközt bevet az agg férfiak elcsábítására és az értékes terület megszerzésére. De nem isszák olyan forrón a mandulateát, mert a három nyugdíjas férfi megírja élete legjobb és legizgalmasabb jelenetét, amit élesben csak egyszer lehet eljátszani, főpróbára nincs lehetőség. Marát kihagyják ebből, mert őt elvakítja a fiatal jóképű és elbűvölő mosolyú rajongója (Nicolás Francella), akit viszont Mara értékes karkötője vakít el hosszú távon.

Kimondottan fekete humorú film zöldövezetben, a közös étkezések alkalmával az asztal felett csak úgy röpködnek a halálos poénok és a végzetes viccek. Gúnyt űznek önmagukból, az öregségükből, az elmúlt szépségből, a régi népszerűségből és a mostani léhűtő és unalmas mindennapokból. De amikor valakik leírják és lenézik őket, és meg akarják fosztani őket ettől a fényűző semmittevéstől, megmutatják szellemi nagyságukat. Fergeteges pszicho-drámát írnak önmaguknak és a másik generációnak. Fontos szerep jut a mandulateának és a menyétre vadászó puskának is. De ki a menyét?