A napokban olvashattunk arról a hírekben, hogy elpusztult Bob az utcamacska, az a vörös kandúr, akiről könyvet írtak és kalandjairól film is készült. Körülbelül 14-15 éves lehetett, korát nehéz meghatározni, mert szinte még kölyökként London utcáin tengette életét. Bár a macskáknak kilenc életük van állítólag, úgy remélem, hogy a többi nyolc is ilyen boldog volt, van, lesz. Hogyan lett világhírű ez a cicus?

2007 tavaszán véletlenül összefutott az utcán két kivert kutya, az egyik egy fiatal hajléktalan srác, a másik egy fiatal hajléktalan nyávogó. Az egyik barna, a másik vörös. Az egyik éhes és magányos, a másik még éhesebb és még magányosabb. James Bowen (Luke Treadaway) utcazenészként tengette életét és pengette rozzant gitárját, és éppen azért küzdött, hogy visszatérjen a heroin nélküli világba, és a kiutalt bérlakásba, amikor hozzácsapódott egy vörös cirmos. James amerre ment, mindenhova követte, nem tudott megszabadulni tőle. Bob, aki ezt a nevet kapta az utólagos keresztségben, hátán gennyes elfertőződött sebet hordott, így új gazdája utolsó pénzén állatorvoshoz vitte. A macsesz felgyógyult, a fiú pedig követte a gyógyulás útján.

Lám, milyenek az emberek. Amíg James egyedül zenélt az utcán, épp csak odébb nem rúgták, annyi pénzt keresett, hogy éhen nem halt. Aztán kis barátjával a vállán erőteljesen megnövekedett a járókelőkben az adakozás a cukifaktor láttán. Dőlt a pénz, jöhettek a hal és macskakonzervek. James élete új irányt vett, szociális mentora és a gyönyörű szomszéd lány segítségével otthonra lelt. Népszerűségükkel és utcai zenélésükkel James és  Bob a világháló sztárjai lettek, történetükből könyv íródott, majd film készült.

Ha ez a történet egy elképzelt mese lenne, akkor ez a film egy nyálas, romantikus film lenne a száz közül. Minden adott ahhoz, hogy happy enddel végződjön, és a nézők megkönnyezzék a kivert macska/fiú mennybe menetelét. De az élet felülírta a hollywoodi rágógumi-sztorit és a londoni járókelők és turisták telefonjaikkal és aprópénzükkel felemeltek a koszos aszfaltról két lelket.

Érdekes abból is a történet, hogy mindketten, Bob és James egymás életmentői voltak. Bob kapott egy szerető gazdit, aki ellátta őt finom falatokkal és kedves szavakkal, James pedig nagyobb figyelmet kapott azzal, hogy vállán egy cicával zenélt. Ettől különlegesek lettek az emberek szemében, amire aztán pénzt is áldoztak. Miért mentek el James mellett korábban? Amikor még magányosan és elcsigázottan dalolt az angol fővárosban. Csak egy koszos hajléktalan volt a több ezer között. Hogyan működik a segítségadás? Annak adnak az emberek, aki szép?  Aki gyerekkel vagy kedves kis házi állattal álldogál?

A média által generált objektív szépség ellen nincs orvosság, a kérdést a pszichológusok és médiakutatók behatóan és alaposan nem tanulmányozzák, ezért a választ nem ismerem.

Bob cica és James legendás találkozása 2007-ben történt, 2012-ben elkészült az első könyv hihetetlen kalandjaikról, majd 2016-ban megfilmesítették Roger Spottiswoode rendezésében. 2020 júniusában Bob macska az égi vadászmezőkre költözött, útját népszerű slágerek kísérik.

"A macskának nincs oka arra, hogy engedelmeskedjen, nem is teszi, csak szeret. Nyaú." (saját)