Ez a 2015-ös magyar film, amelyet Mátyássy Áron rendezett, egy mozgalmas és tragikus hétvégéről szól. Az Erdélyben játszódó thriller izgalmas, hamar berántja a nézőt a havasokba, hogy aztán már csak kapkodja a fejét, mert mindig fordul a kocka. A film legszerethetőbb része az operatőri munka, a gyönyörű hegyek, fenyők, néptelen utak, kis magányos házak meg a beton viadukt, a maga monumentalitásával. Sokszor emelkedik, kavarog a magasba a felvevőgép/drón, hogy helyretegye az ember nagyságát, azaz kicsinységét. A zenéje is jó, néhol magával ragadó.

Az erdélyi helyszín ad a filmnek egy sajátságos, lassú és emberi érzetet, de ezt a sok hulla sajnos a sztori végére elhomályosítja. Két autóval érkezik három ember a magyar fővárosból, hogy kipihenje a szürke és kimerítő hétköznapokat. Vadászni szeretnének szarvasra, őzre, vaddisznóra, de a háttérben mindenki készül valamire. Mind a vadászat, mind a fejben forgó gondolatok erősen illegálisak és véresek. Szélsebesen és arrogánsan vezetve érkezik Márta (Gryllus Dorka), a menő és mindenkin átgázoló ügyvédnő, oldalán a tutyi-mutyi (értsd becsületes) férjével, Lászlóval (Simon Kornél), hogy egy sikeresen képviselt szélhámos ingatlanossal (Lengyel Tamás) eltöltsenek egy lazulós hétvégét a hegyekben.

Megkapva a fegyvereket és a javaslatokat a vadejtésre a sunyi és szekusféle Lóritól (Szabó Domokos), véletlen vadászbaleset történik, egy arrafelé gombászó falubelit puffant le Márta, hogy aztán első körben újraélessze (nem sikerül), aztán második körben eltüntesse ( nem sikerül), aztán fedő sztorit gyártson (ez sem jön össze), végül némi készpénz segítségével próbálkozik. Az első halott után felgyorsulnak az események, a falubeliek bedőlnek, mint a dominók. A hűtőkamrában lógó vadak mellé befér a szerencsétlen gombász is, aztán előkerül a kisbalta, a kés, a szikladarab, a puska, meg még néhány a hely adottságait kihasználó végzetes eszköz, vagy természeti képződmény is.

Megérkezik az ingatlanos testőre, vagy inkább bérgyilkosa (Árpa Attila), hogy meghozza a pénzt is. Bekapcsolódik az eseményekbe a csendes, szolid lány (Vass Teréz), aki körül is forognak az események és a férfiak. Készülődnek az esküvőre a faluban, amiből aztán egészen más lesz. Amikor az eseményeket megérti a néző, akkor jön egy csavar, aztán újragondolja, aztán újabb csavar, és ez néhányszor megismétlődik. Végül annyi fordulat, érdek, zsarolás, üzlet és magánélet van ezekben a csavarokban, hogy elsőre nézve a filmet, csak a káosz érzékelhető. Az üldözéses jelenetekben sem mindig érthető, ki kiket miért üldöz. A 10-15 fős helyi legények mindig az utolsó információt követve lépnek/futnak/üldöznek, nincs koncepció a fiúkban.

Végül, nem lelőve a poént, mindenki sántikál valamiben, ki kevésbé, ki nagyon, gyakorlatilag nincs benne hős, nincs megfogalmazható tanulság, de nincs nagy mondanivaló sem. Az életben maradt egyik főszereplő ugyan átforgatja a vérdíjat szamaritánus tevékenységbe, hogy történjen valami pozitív is a sztoriban, de a néző hiányérzettel áll föl a fotelból.

A Gryllus Dorka-Simon Kornél- Lengyel Tamás triónak nem sikerült felpezsdítenie ezt a ritka magyar thrillert, bár bedobtak mindent az ügy érdekében ágyban, autóban és a pajtában is. A fővadászt játszó Szabó Domokos és a kocsmáros/menyasszony Vass Teréz messze a legjobb volt a filmben, meg a csillagszemű vőlegény Bárnai Péter és az íjász Czene Csaba.

A film első fokon látványos és izgalmas, de másodfokon felfüggesztettet kap, mint figyelmetlen szarvas a hűtőkamrában.