A Lány (Girl) című 2018-as belga-holland dráma egy lányról szól. Pontosítok, egy készülődő, hamarosan létrejövő lányról szól. Pontosabban egy jelenleg fiúról szól, aki nemsokára lány lesz. Elképzelni sem tudom, hogyan találtak olyan fiatalt ehhez a szerephez, aki egyben kicsit színész, kicsit balett-táncos is, meg még lányos arcú és alapból fiú. A 18 éves Victor Polster a film főszereplője, aki ezt a filmet feledhetetlenné tette, telitalálat.

Tulajdonképpen ez a történet a várakozásról szól, az időről, ami nagyon lassan telik. Victor (a filmbeli) fiúnak született, édesapjával és kisöccsével éldegélnek egy szűkös városi lakásban, az anyjukról egyetlen szó sem esik, nem tudni, merre van. Az apa taxis, és minden erőfeszítésével azon van, hogy felnevelje becsületesen két gyermekét. A nagyobbik fiáról szól ez a nem mindennapi történet, aki születésekor még Victor volt, most pedig Lara. Lara hamarosan 16 éves lesz, álma, hogy klasszikus balett-táncos legyen, még nagyobb és fontosabb álma, hogy végre lánnyá, nővé váljon. Mindenki a családban mellette áll, segítik őt, egyetlen nagybácsi, unokatestvér sincs, aki bántaná, vagy gúnyos megjegyzést tenne rá.

Az új iskolában, a nívós táncakadémián sincs olyan osztálytárs, akit zavarna az, hogy Lara a lányöltözőt, mosdót, zuhanyzót használja. Bár az övön aluli dolgok még nem változtak meg, ehhez még időre és hormonális kezelésekre van, lesz szükség, Lara úgy érzi, nincs ideje. Nagyon szenved fiútestében, sok olyan fájdalmas dolgot tesz, amivel próbálja eltüntetni férfiasságát. Szenved szótlanul, szenved a próbákon, szenved az utcán és mindenhol. Hiába van ott az elfogadó és mindenben segítő édesapa, úgy érzi, nem bír tovább várni.

A rendelőkben, a kórházban, pszichológusnál mindenki vele van, mégsem nyílik meg a kamasz. Mindenben segítenek, mindent elmagyaráznak, és türelemre intik. Lara számolja a napokat, és gyötri az elfogadhatatlan testét minden edzésen, minden próbán ájulásig. Lábfeje, lábujjai a felismerhetetlenségig roncsolódnak, de pörög-forog eszméletlenül. Mivel érzelmeiről és gondolatairól senkinek sem beszél, ezért a segítségnyújtás szinte lehetetlen, senki nem tudja, mi jár a fejében. Ezért ér mindenkit váratlanul tette, ami visszavonhatatlan és megdöbbentő.

Lassan folyó, kevés beszédű film egy kamaszról, akit megért a világ, de ő nem érti a világot. Bár pontosan tudja, mit szeretne, látja a célt, csak a hozzá vezető utat nem akarja érteni. A főszereplő (Victor Polster) színész-balett-táncos meggyőző és hiteles, néhol már dokumentum jellegű érzése van a nézőnek az alakításáról. Az apa, Mathias (Arieh Worthalter) olyan, amilyennek lennie kell egy apának. Segítő, szerető és mindenben gyermekei mellett álló férfi. A kisöccs, Milo (Oliver Bodart) egy szőke és dacos hatéves, pont olyan, amilyenek a hatévesek.

A filmet a fiatal és kezdő Lukas Dhont rendezte, sok díjat is kapott. Szokatlan téma, kevés cselekmény, hiteles alakítások, érzékeny mondanivaló. Egy fiú, aki nem akar többé fiú lenni. Egy lány, akinek már csak a test kell hozzá.