Örül az ember, ha végre moziba mehet 2020 nyarán, különösen örül, ha új magyar filmet láthat, megnézve a trélert még jobban örül, mert néhány kedvence is szerepel benne. Minden adott ahhoz, hogy egy felhőtlenül vidám bő másfél órát kapjon a kiéhezett magyar filmrajongó, magyarfilm rajongó. Nos az öröm hamar elszállt, már az első félóra is unalmasan próbálta bemutatni az alaphelyzetet, milyenek voltak a főszereplők hatodikas korukban. De még lelkesen vártunk, hátha most csapnak a lecsóba a közben felnőtt csapat tagjai, de a helyzet csak rosszabb lett. Amikor másodszor indult a lelkes csapat akcióba, a néző aggódva leste a telefonján a hátralévő időt, és elnyomott egy diszkrét ásítást.

Nem tudom mire gondolt Lóth Balázs rendező, amikor összerakta a jó színészekből álló társulatot, miben bízott elolvasva a forgatókönyvet, talán a világbékében. Az alapkoncepció nem lenne rossz, egy fordított festménylopásról lenne szó, amikor a műtárgy nem kifele távozik, hanem befele tör. Ez az egyetlen pozitívuma a történetnek, minden további munka felejthető. A főszereplők nagyon (!) leegyszerűsített sablonos figurák, kimondottan fárasztó szöveggel, erőltetett poénokkal és csökkentett gondolkodással.

Van egy hattagú régi osztálytársakból álló csapat, jelszóval, csapatszellemmel, beteljesületlen szerelemmel és némi balhéval a hátuk mögött, akik újra előkerülnek egy kerek szülinapi bulin. Sajnos hamar végzetesen megfogyatkozik a klub és előkerül a gonosz fater is, ekkor motiválódik mindenki a festmény-balhéra. A kopasz-bunkó (Szabó Simon) azonnal indiánüvöltéssel lelkesül, a szerencsétlen-mackós (Elek Ferenc) nem ellenkezik, a sikeres-bátortalan-szerelmes (Mészáros Béla) tervez, a kamaszkorban leragadt-praktikus (Petrik Andrea) akcióba lép, a művészkedő-intézkedő (Inotay Ákos) pedig hangosan gondolkodik.

Egy átgondolatlan betörés után váratlan látogatók is érkeznek a kompánia egyetlen lakással, azaz luxus kéglivel rendelkező tagjánál, Marcellnél, akik néminemű kárpitbontást eszközölnek. Váratlanul megérkezik a "szakmai segítség" is (Reviczky Gábor), hogy tanácsokkal lássa el a gyermeteg negyvenes fiatalokat. A szállodában lezajló aukción is "eccerű" karakterű vendégek forgolódnak, és az elmaradhatatlan meleg vonal különösen sok odafigyelést és gyengeelméjűséget hordoz. Az orosz-meleg-gazdag férfi (Járai Máté) dalra fakadásán nem tudjuk, sírjunk vagy nevessünk, annyira hatásvadász próbál lenni, ennél már csak a zárójelenet gyagyább, ahogy a társulat tagjai eléneklik egy magyar rajzfilm ikonikus főcímdalát...

Ha egy icipicit átgondoltabb lett volna a történet, ha egy kicsit életrevalóbbak a szereplők, ha nem néznék hülyének a nézőt, ha lett volna benne egyetlen jó poén, ha hiteles lett volna benne egyetlen perc is, akkor mekkora élmény lett volna újra mozizni! Marad az otthoni filmezés. Megyek, csinálok egy kis pattogatott kukoricát...