A Nagy szemek (Big Eyes) című Tim Burton rendezte 2014-es film megtörtént események alapján íródott, Margaret Keane festő életét dolgozza fel. A művésznő most is él és valószínűleg alkot is, bár nem sok választja el a háromszámjegyű életkortól. Kalandos és nehézségekkel teli útját idézik fel a képsorok, egyben az 1950-es, 60-as amerikai életet bemutatva.

Margaret (Amy Adams) megelégeli első férjét és házasságát, egy gyors csomagolást követően kislányával és képeivel száguld az ismeretlenbe, hogy új életet kezdjen. Az új városban a naiv asszony az első adandó alkalommal belefut a megnyerő külsejű, nagy dumás Walterba (Christoph Waltz), hogy néhány nap leforgása alatt férjhez menjen, nászútra induljon. Walter szintén festőművész, párizsi utcaképeivel házal mindenfele. Felkarolva Margaret munkáit, együtt próbálja eladni egy füstös bár folyosóján a giccsbe hajló, groteszk képeket. Maggy ugyanis csak fura, nagy fejű, hatalmas sötét szemű kislányokat rajzol és fest.

Az ivó egyik illuminált vendégének, útban a mosdó felé, megakad a szeme a könnyes kislányon, és megvásárolja az első Keaton képet. Egy kocsmai verekedés után felkerül a címlapra egy másik kép is, beindul az üzlet. Néhány félreértés után a kölyökképeket Walter Keaton jegyzi, sajátjaként árulja az üzleti érzékkel megáldott "szerető" férj. Margaret otthon egy sötét lyukban csak fest és fest, ontja a szomorú szemű kislányokat kék ruhában, macival, labdával, sírva, ábrándozva, lépcsőn, ülve, állva. Hamarosan galériát nyitnak, a közönség zabálja az egy kaptafára készülő sorozat babákat, ezrével vásárolják a reprinteket, posztereket és egyéb Keaton nyalánkságokat.

Margaret kislánya, Jane megnő, a bérelt lakást felváltja az úszómedencés luxus villa, jönnek-mennek a sztárok, és beindul a celeb harsona. Maggy egyre hazugabbnak érzi a férjét, a várost és az életet, ismét egy gyors csomagolás, száguldás az ismeretlenbe. Sikerül-e megtalálnia önmagát, és kiderül-e a Keaton festmények rejtélye, a történetből kiderül. Művészet-e a Maggy-féle babagyár vagy haszontalan giccs? Ez mondjuk nem derül ki, mindenkinek magának kell kihámoznia a sztoriból.

Magával ragadó történet, teljesen középszerű filmélménnyel, közepes alakításokkal, átlagos dramaturgiával, sok-sok hatásvadász elemmel és kiszámítható történésekkel. Azt viszont nagyon jól lehet követni, mire éhesek az újságolvasók, és mi adható el művészetként millióknak. Meddig működik egy apró füllentésnek induló, később egész Amerikát átvágó valótlanság, mesebeszéd?

Szomorú kislányok, nagy szemű babák, kis hazugságok, nagy igazságok, millió rajongó...