A hőlégballon c. 2018-as német film egy valóban megtörtént hihetetlen utazást mesél el Michael Herbig rendezésében. A történet az NDK sötét korszakában 1979-ben játszódik, amikor is két házaspár gyerekestül elhatározza, hogy elhagyja hazáját, és a szebb és szabadabb nyugat felé szárnyal először csak gondolatban, aztán valóban. Mivel a gyerekek nem férnek el a kék Wartburg csomagtartójában, és útlevelet sem kapnak, felsőbb helyeken keresik a megoldást, ami nem más, mint egy hőlégballon.

A film elmeséli az ötletet megszületésétől a megvalósításáig, ami azért sem egyszerű, mert mindent titokban kell csinálni még családon belül is. Adott két ügyes kezű családfő, az egyik varr, a másik szerel, a két aggódó anyuka, egy komolyan gondolkodó kamaszfiú, és három kicsi gyerek. Már az anyagbeszerzés is gondokba ütközik, a zajjal járó szerelés-varrás sem egyszerű, a Stasi emberei pedig mindent figyelnek. Az idő szorít, a katonai behívó nem vár, az északi szelet viszont a kis csapat izgatottan várja.

Az első próbálkozás sikertelensége és a hátrahagyott "bűnjelek" miatt megindul a nyomozás és szűkül a kör. Feszül a légkör minden textil méteráru boltban, és a gyógyszertárakban is. Az óvodás kisfiú is elkottyant néhány ártatlan szót az otthon tapasztaltakról, de szerencsére a papír alapú ügymenetben elég sok kartotékot kell átnézni, mire a nyomozók a végére járnak a lehetséges keletnémet kisvárosi "gyanúsítottaknak".

Néhány javított és tökéletesített alkatrésszel indul a második próbálkozás, sok-sok problémával és szerencsétlenséggel, nyakukban a kitartó nyomozó hadsereggel és járműarzenállal, helikopterekkel, teherautókkal és kutyás határőrökkel. De vajon sikerül-e átjutni a határon a kis kosárkában meghúzódó nyolctagú elkeseredett csapatnak, erről szól a film.

A feszültséget nagykanállal adagolja a történet, ami a legnagyobb erénye, ez a szocialista, mindenkit megfigyelő szomszédok és barátok, és elszólt mondatok légkörének hiteles bemutatása. Egy ártatlan lakáscsengő is tud úgy belehasítani a konyha levegőjébe, hogy mindenki ledermed pár pillanatra. Nagyszerű a keletnémet csomagolás, az autók, az utcák szürkesége, a lakások bútorzata, az NDK-s melegítők és galléros ingek világa, a félhosszú férfi frizurák, meg a nők sötétszőke sassonja, a kisfiú tejfölfehér tincsei.

Drukkoljunk a Strelzyk és Wetzel famíliának, hogy az északi szél nyugatra röpítse őket, hátrahagyva nagymamákat, nagypapákat, első szerelmeket és családi fotókat. Nimmerwiedersehen DDR!